Az egyetlen pont a tanyán ami nem fagyott meg:

Az alomszék komposzt! Annak is csak a közepe.

Az Ópusztaszeri biogazda tanfolyammal kezdődött és zárult is a három hetes országjáró kiruccanásunk. Voltunk többek között Hosszúhetényben is. Megnéztük, hol is szervezi Zsanett a Bevezetés a permakultúrába tanfolyamot, összejöttünk a helyiekkel és belemerültünk a giliszta komposzt és humuszkészítés rejtelmeibe. Egy helyi családnál láttunk biciklivel hajtott mosógépet és hulladék csempéből gyönyörűen kirakott padlót.

A hétvége fantasztikus hangulatban telt. Megismerkedhettünk a Méhlénnyel. A biodinamikus szemlélet szerint az egység nem az egyedi méhecske (aki szorgosan végzi a munkáját), hanem a Család (az Anyával, a Hímekkel, a Nőstényekkel, a Léppel, Mézzel, Propolisszal).

Ez a kategorizálási különbség is nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy mára a méhészet szinte eltűnt és helyét a méztermelés vette át. Persze ehhez az emberi kapzsiságra is szükség volt. A méz a 'csodálatos ajándékból' egy 'tömeggyártott cuccá' vált. Közben a virágos rét is eltűnt, mert az EU-s támogatást csak a felszántott területre kap a földművelő. Mindezek mellett pedig elrabolják a méhektől az értékes mézet, amit a télen cukros vízzel próbálnak pótolni (vagy éppen kukoricasziruppal!). Mindezt úgy hogy a kaptárak egymás hegyén hátán vannak a profit maximalizálása érdekében, és az üzletág felkapottsága miatt. Na meg utaztatják a családokat - jobb esetben egy országon belül, nem annyira jó esetben pedig egy kontinensen kereszül, vagy akár kontinensek között is -. Végül, hogy mindezt túléljék, gyógyszerezik őket - ugyanis a nagy összevisszaségban megbetegszenek a méhek.

Két dolog változott a komposztálóban:

• A három oldalú komposztálóba nem lehetett könnyedén a megfelelő helyre juttatni az 'anyagot', ezért egy előlapot is csináltunk neki - most már mind a négy oldalról zárt a szerkezet.
• Forró levél komposzttal megpróbáljuk a hőmérsékletet emelni és beinditatni a fekália komposztálódását is.

"- Nem kérünk zacskót, köszönjük.

- Hát de hadd tegyem mán bele azt a pár szem körtét a zacskoba.

- Tényleg nem kérünk zacskót. (értetlenkedő, zavart tekintet, zacskócsörgés)

- Dehát hogyhogy nem?

- Azért nem kérünk zacskót mert van kosarunk és nem tudunk mit kezdeni a sok nejlon hulladékkal.

- Ezt meg hogy érti? Hát hazamennek, azt kidobják.

- Nem tudjuk elvinni, mert nincs hova kidobni.

- Hát akkor csak gyűjtsék össze azt hozzák be valamelyik városi kukába."

Az utóbbi hetekben/hónapokban azon vagyok, hogy az élet minden területén megtaláljam mi számít megfelelő technológiának. A permakultúra is erős hangsúlyt fektet arra, hogy se nem túlzott, se nem túl kevés technológiát használva elégítsük ki igényeinket.

Mire is gondolok megfelelő alatt? Pontosan még én sem tudom. Pillanatnyilag mind a kézifűrész mind a GPS készülék beletartozik.

A legegyszerűbb otthon termelhető élelmiszerek közé tartoznak a kultúritalok, mint pl. a kefir, a tibi, vagy a kombucha. Ezeknek többnyire rengeteg nevük van, ami némi összezavarodást okozhat. Főleg a tibi, olyan neveken is közismert mint tibicos, kaukázusi gyümölcskefir, kristálygomba, és sok, sok más. Mert ezekben a kultúrákban igazából baktériumok és élesztők szimbiózisáról van szó, nekem a „gomba” kifejezés annyira nem is tetszik. De ez csupán részletkérdés.

Lényeg az, hogy nagyon finom és egészséges italokat lehet belőlük csinálni. A kefirt persze mindenki ismeri (legalábbis itt, a mi kultúrkörünkben), a tibit viszont kevesebben. Talán azért, mert a boltokban nem árulják. Pedig kitűnő üdítő italt készít, ami hasonlóan a kefirhez, jót tesz az emésztő- és immunrendszernek.

A kefir és a tibi 2010 október vége felé érkeztek meg a Városi Sejtben. Azóta szépen fejlődnek, és onnan már több háztartásba is eljutottak. Ebben az időben sikerült elég jól megismerni őket, hogy azt mondhatom hogy napi tíz perc ráfordításba kerül a gondozásuk. Kombucha még nincs, de remélem nemsoká ő is csatlakozni fog.

A kefir készítése a legegyszerűbb. Egy befőttes üvegbe tejet öntök, és a kefirkultúrát belerakom. Letakarom egy konyharuhával, hogy ne essen bele semmi, és 24 óra múlva leszűröm. Az a fontos dolog, hogy soha ne érintkezzen fémhez. Egy kis műanyagszűrőn, és egy tölcséren átöntöm egy másik üvegbe. A kultúrát esetleg egy kicsit megkeverem fakanállal, hogy jobban átfolyjon, és kész, mehet a hűtőbe. Utána langyos vízben lemosom a kultúráról a maradék kefirt, kiöblítem az üveget, és ismét tejet öntök bele, és kezdem az egészet előröl.

Ez a bejegyzés 2010 december 18-án jelent meg a Városi Sejt facebook oldalán.

A sötét, borús, naphiányos időben nem igazán érdemes fotoszintézisbe kezdeni. Ezt a növények nagyon jól tudják, és nekem is megmutatták, hogy inkább várjam meg a tavaszt. Amivel viszont sokkal jobb ilyenkor foglalkozni, az azok az élőlények, amik a felbomló anyagon élnek, és sok fény nélkül is megvannak: a gombák.

Vörös Amadea segített nekünk két hétvégi alkalomban megismerni ezeket a finom, bár részleteiben kevésbe ismert lényeket, és hogy pontosan mire is van szükségünk, hogy otthonunkban jól érezzék magukat, és gazdag gombaszürettel kedveskedjenek.

Ez a bejegyzés 2010 október 24-én jelent meg a Városi Sejt facebook oldalán.

A második permakulturás hétvége a Városi Sejtben ismét nagyon sikeres volt. A két délután csoportjai elvégezték a tervezési gyakorlatot, és sok érdekes ötlet közül válogathatok a szoba elrendezésében.

Az első tervet a szombati csoport állította össze.

Ez a terv a napfény és a hely maximális kihasználására törekszik. A zöld párnás kerek rátán ülőke, a régi tévé, a kicsi fekete kerekes polc, és a kinyitható asztal kikerült a lakásból. Az ülő- és fekvőberendezés az ablak melletti két legsötétebb sarokba került. Az asztal melletti sarokban lévő polcot az ajtó mellé rakták, és az asztalt a helyére a falhoz tolták. Az elválasztófalra egy további növénypolcot raktak, ami a tervbe nincsen belerajzolva. A nagy tükör a mostani pozíciójával szembe került a falra, hogy így az ablakon besütő napfényt a délkeleti sarokban elhelyezett növénypolcra verje vissza.

Ez a bejegyzés 2010 szeptember 25-én jelent meg a Városi Sejt facebook oldalán.

A városi komposztálásban nagyon gyorsan olyan dolgokba ütközik az ember, ami kint falun, tanyán, de még egy kertes házban is fel se merült: Mi van akkor ha megtelik a komposzt vödör? Mit kezdjek vele a harmadik emeleten?

A gilisztatartás erre az ideális válasz: a giliszták (gombákkal, mikróbákkal, baktériumokkal, és sok más élőlényekkel együtt) a szerves konyhahulladékokat szívesen elfogyasztják, felbontják, és végül kiváló termőföldet készítenek belőle. De ahhoz hogy hatékonyan tudjanak dolgozni, jó életkörülményeket kell nekik biztosítani.

Mi kell egy gilisztafarmhoz?

A Dragon Dreaming és gombatenyésztés workshopokat követően, úgy döntöttünk, hogy az ünnepekig itt maradunk anyukámnál. Sokat koptattunk a számítógép billentyűzetét ez alatt a bő egy hét alatt. Gergő többek között dolgozott a Permafórum és a Permablog technikai oldalán én pedig az idő jelentős részét angolról fordított, permakultúrával kapcsolatos szöveg lektorálásával töltöttem. Ezt a kis permakultúrás ismertetőt, David Holmgren tollából rövidesen bárki letöltheti a világhálóról magyar nyelven is. De elötte még Zsanett is átnézi. Nagyon jó érzés az, hogy az első néhány ember akit megkérdeztem, hogy lenne-e kedve ennek az ingyenes kiadványnak a fordításában segédkezni (önkéntes alapon), azonnal igent mondott. Sőt, Kovács Kati az egyik permakultúrás fórumtársunk nővére elvállalta a teljes szöveg fordítását, ami bizony nem csekélység (különösen, hogy David Holmgrent pusztán olvasni is kihívás). Kati egyébként profi fordító (angol-magyar) és munkát keres. Úgyhogy ha profi, lelkiismeretes fordítóra van szükséged, őt keresd:  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A hétvégénk igen mozgalmas volt. Szombaton az Utilapu Hálózat, Gaia munkacsoportjának újratervezésén vettünk részt ami egy DRAGON DREAMING műhelyfoglalkozással volt egybekötve. Szombaton pedig végre eljutottunk Dávidhoz a Városi Sejtbe, ahol ezúttal gomba termesztés rejtelmeiben kalandozhatott a kedves részvevő.

~ - ~

A Dragon Dreaming egy igen hatékony projekt tervezési módszer, amit John Croft fejleszett ki. Ez az eredetileg Nyugat-Ausztáliából induló folyamat egyéneknek, közösségeknek és ökologiai felelősséget vállaló üzleti vállalkozásoknak segít sikeres projekteket kialakítani és véghez vinni. Inspirációt merít a káosz és komplexitás elméletből, ökológikus rendszer elméletből, új fizikából, és aboriginál álom bölcseletből. Magyarul itt olvashatsz egy szösszenetet a folyamatról. Angolul pedig itt van egy csomó letölthető anyag. Remélem rövidesen lesz egy hosszabb, részletesebb tanfolyam is Magyarországon.

Az álomból haladunk a tervezés, cselekvés, majd az ünneplés felé egy spirál mentén

Így kiáltott fel Gergő tegnap este, amikor meglátta a képernyőn, hogy már megint kajás képet töltök fel a permakultúrás jegyzetek közé. Sőt kétésgbeesett nyüszítésbe kezdett (itt nagyon erősen túlzok) amikor a címet meglátta: "Most csak annyit, hogy isteni túrós süti született ma a sparheltban..."

Lássuk, mi is ebben a permakultúra:

"Ne termeljünk hulladákot, ne pazaroljunk" --> Namost, a túró még egy napot már nem bírt volna ki. Ha tegnap este nem használom fel, akkor tuti megromlik. Az kinek lett volna jó? (a szomszéd kutyáján kívül természetesen :))

"Minden elem több (legalább három) funkciót töltsön be" --> Milyen dolog az, ha itt lobog a drága jó tűz, a hőn imádott sparheltben (egy könnycsepp majdnem kigördült a meghatottságtól) és mi csak a szobát fűtjük, vacsorát melegítünk és nem rittyentünk össze egy jó pofa túros lepényt a már romladozó túróból, amit fel kell használni, nehogy pocsékba menjen???

További permakultúrás elvek között itt lehet szemezgetni.

Az elmúlt két nap ismét nagyon mozgalmas volt. Sok-sok szaladgálás, ügyintézés tegnap. Szerencsére azért a brüggbe is eljutottunk a nap végére (bár vissza kellett fordulni a strandtól 100 méterre, mert a fürdőrucimat otthon felejtettem). Míg áztunk a jó forró termálvízben, otthon a húsleves és a csirkepörkölt (házi csirkéből) elkészült a sparhelten.

Ma a tanyára menet felvettünk egy csomó bezsákozott, utcára taszított falevelet (sajnálom, hogy kidodják az emberek ezt a sok értékes szerves anyagot, ráadásul úgy hogy műanyag zsákokba vannak száműzve; minden esetre nekünk nagy segítség a talaj építéshez és így zsákolva nagyon könnyen szállítható). A tanyán komposztálni valót ürítettünk (humanure kicsit liccs-loccs volt a finishben, eddig nem sikerült fedeles vedret találnunk), késöbb gyújtóst gyűjtöttünk és felvettük a lombbal takart területek GPS koordinátáit. Nem szeretnénk agyon használni mindenféle flancos technológiát, de ez az egyszerű kis műszer nagy segítség abban, hogy be tudjuk lőni az arányokat a területen. Így viszonylag akkurátus térképeket és tervrajzokat tuduk a jövőben készíteni a permakultúrás tervezés során.

Imádjuk körbe-körbe járni a tanyát, mindig tartogat valami újat.

Ma végre előkerült néhány cuccunk, sőt kaptunk egy heverőt is, amitől Gergő anyukája már rég meg szeretett volna válni. Alakul a városi tanyánk. Valahogy minden a helyére kerül.

Hideg vizet a kannákban tartunk, a fazék utántöltésére, ha túl forró a víz (pl. mosdáshoz, vagy mosogatáshoz), akkor a hideggel hűtjük.

A szükség nagy úr, s bár bíztam benne, hogy a városi kunyhó otthonossá tétele fogja kitölteni a szombat nagy részét, erről le kellett mondanom.

Na de akkor most hova sz@rjak? Így szó szerint. Vízöblítéses wc nem tartozik a városi tanyánk komfort felszereltségi közé… Amúgy is komposztálni szerettük volna az értékes nagy barnát és a folyékony aranyat, a sors pedig azt osztotta, hogy most vagy soha. A komposztálandó, tápanyagban igen gazdag szerves anyag már jócskán gyűlni kezdett. A mi komposzt vécénk még finoman szólva rusztikus, de egy két impozáns példát találsz --> itt.

Ma eljött az ideje, hogy Humanure komposztálót építsünk. Egy hét alatt két festékesvedernyi tartalom jött össze; jó sok fűrészporral rétegezve.

Ajánlott zárható veder használata. Nagyban megkönnyítheti a humanure transzportot :))

A tanya felújításra szorul, így a városba költöztünk. A városnak is a legkellősebb közepére. Itt telelünk, addig amíg fűteni kell. A harmadik éjszakám elött állok, Gergő már az ötödikre gyúr. Hagyományos parasztház előszoba-konyháját lakjuk be. Lakunk és közben rendezkedünk az új életre. Ez a helyiség nem csak a konyhánk, de a nappalink és a hálónk is. Úgy 20 m2. Vannak még más zugjai is a háznak, azok igen fagyosak. Majd máskor írok róluk.