Permablog

Ma a világ talajainak a jelentős része egészségtelen, degradálódott, kizsigerelt és élettelen. Ennek legfőbb okozói a túllegeltetés, a konvencionális, monokultúrás gabona termesztés és az ipari talajszennyezés. Ebben a kérdésben mindannyian érintettek vagyunk, hiszen az életünk forog kockán. Nem véletlen, hogy a talajok leépülésével párhuzamosan az emberek egészsége is egyre csak romlik. Egészséges talaj nélkül nincs egészséges élelmiszer, nincs egészséges ember.

Talajdegradáció a világon (piros: nagyon degradált talaj, sárga: degardált talaj, halvány: stabil talaj, szürke: növénytakaró nélkül)

Képek, szavak, összehordok hetet-havat.

Hány különböző növényt látsz a képen?

 Kedves Környezetvédők, állatbarátok!

Elkészítettünk egy dokumentumfilmet a nagyüzemi állattartásról, ami magába foglalja az állategészségügyi problémákat, kitér a mazőgazdasági-, környezetvédelmi károsításokra és azok által felhalmozott költségekre. Annak érdekében tesszük közzé ezt a filmet, hogy, felhívjuk a figyelmet, arra hogy ki az, aki megfizeti az olcsó sertéshús előállításának költségeit. A dokumentumfilm címe Pig Business, és több mint 20 nyelvre fordítottuk le.

Miután megnézték a filmet, a tapasztalt környezetvédők is azt mondták, hogy fogalmuk sem volt arról, hogy mekkora kárt tesz (tehehet) a környezetben a nagyüzemi állattartás. A telepek nagy mértékben megváltoztatják az állatok természetes magatartását. Az üzemi területek környékén hatalmas mennyiségű hígtrágya keletkezik, ami veszélyzteti a vizeket és talajt. A talajba és a vizekbe kikerülő antiobiotikumok, hormon származékok és baktériumok veszélyeztethetik mind a helyi lakosság egészségét , mind környezetet. Mindezek felett az ipari állattenyésztés lehetetlenné teszi a helyi vállalkozások élelmiszer szabályozását. Gyakran az ilyen környzetben felnevelt állatok nem is hazánkban kerülnek értékesítésre - az üzemek csak a mellékterméket hagyják maguk után.

A filmet elérhetik a YouTube-on ingyen, magyar felirttal.http://www.farmsnotfactories.org/international/hungary/

Gergő legutóbbi bejegyzését olvasgatva az volt az érzésem, hogy a történethez nagyon hiányoznak a képek. Ezért a teljesség igénye nélkül felszórok ide néhányat, amelyeket az elmúlt bő egy hónapban készítettem.

Láthattok itt pár képet a galéria építéséről, az ól belső tapasztásáról, a sparheltről, a hőn szeretett komposzt prizmáimról, növényekről, mulcsba vetett zöldtrágyáról és néhány pillanatképet a tanya népes állatvilágáról (a kiscsibék sajnos elpusztultak).

Jó nézelődést...

Esős borongós idő volt tegnap, ezért úgy döntöttünk, befűtünk. Persze csak miután a házkörül rendeztük a vízelvezetési viszonyokat. Igeiglenesen. Van még mit játszadozni vele. A zuhogó eső arra is jó volt, hogy lássuk milyen jól szuprál a tető. És valamilyen csoda folytán a szél sem tépázza annyira.

Úgy gondoltuk, hogy mostanra minden kalppol, hogy csinálhassunk egy próbafűtést, hadd száradjon az a sár. A legtöbb dolog olajozottan ment, miért lett volna ez a fűtéssel máshogy? Kiskályha bepuszil, kéménycsövek összedugva. Rőzse, papír, meggyújt. Elsőre begyullad. Huzat okés. Irány kifelé:

Micsoda füst! Micsoda füst! A szivem dalolni kezdett mikor megláttam :) Gergővel vigyorogtunk az örömtől, mint két vadalma, ahogy néztük a felszálló füstöt.

Hajnali keléssel indult a nap; a Flórián térre tartottam, hogy a Permafórumon verbuválódott utitársaimmal találkozzak. Ahogy sétáltam a sárgabusz megállója felé anyukám házától, egy vergődő madárkára lettem figyelmes egy parkoló kisbusz hátsó ablakában. Szerencsére a sofőr benn ült a buszban. Megszólítottam, először nem is értette mit akar tőle ez a kattant nőszemély ezen a hajnali órán. De némi habozás után vette az adást és mosolyogva a kismadár megsegítésére sietett miközben én búcsút intettem és emelkedett hangulatban száguldottam tovább a buszmegálló irányába.

Telekocsizni jó. Egész úton be nem állt a szánk. Első találkozás és mégis mennyi mondanivalónk van... Egy szempillantás alatt Krisna Völgyben találtuk magunkat. Hogy ne legyen túl hosszú és elolvashatatlan ez a bejegyzés, megpróbálom rövidre fogni és szelektálni ennek a mozgalmas és fantasztikus napnak az eseményeit.

Az ilyen rendezvényeket az ismerős arcokkal való találkozás és az új ismeretségek izgalma teszi igazán örömtelivé. Barátok, közeli és távolabbi ismerősök, emberek és társak, akikkel közös élmények, közös célok kötnek össze. Csodálatos volt újra látni Sieben Linden-i Communicate Yourself! tanfolyam néhány résztvevőjét, akikkel úgy vettük fel a beszélgetés fonalát, mintha minden nap látott jóbarátok lennénk. Csodálatos olyan közegben lenni, ahol százaknak együtt dobban a szíve és még az ismeretlenektől is mosolyt kapunk ha találkozik a tekintetünk.

Először kilakoltattunk. Nem szándékosan, fogalmunk sem volt naccsá'-ról. Magunknak is éppen fészket építettünk, azaz, hogy egy helyet szerettünk volna kipucolni a lakóautónak. Már jól szét is bontottuk a roskadozó tetőszerkezetet, kihordtunk némi lomot amikor észrevettünk egy fészket 7 darab tojással. Azt sem tudtuk mire való, azon kívül, hogy meg lehet enni. A gondviselés adott tojást vacsorára, gondoltuk.

Kis idő múlva méltatlankodó és ideges kotkodálásra lettünk figyelmesek és egy kopasznyakút fedeztünk fel, aki csak körbe-körbe kotkodált a lomok körül. Ekkor esett le, a tojások pipék lettek volna, mi pedig kilakoltattunk egy kotló mamát.

Új hely kell nekik! Be is tettük a fészket egy védett helyre, tojásaiból is tettünk bele, de a tyúk eltünt. Nem kellett neki az új hely... Amatőrök! - gondolhatta. Egyék meg a tojásokat, ha ilyen hülyék!