Permablog

Képek, szavak, összehordok hetet-havat.

Hány különböző növényt látsz a képen?

Üstben fő a szilvalekvár egyenesen a szilva erdőből. Szüret a susnyásban, napokig tartó magozás, fél napos keverések, no cukor, három kanyar.

A március 15-ei hosszúhétvégén került sor a Pandora Egyesület első pécselyi permakultúra műhelyére. Susnyásból kertet: ez volt a hívó szó. A cél az volt, hogy miközben megismerjük az ökológikus kerttervezés alapjait és Baji Béla útmutatásaival elsajátítjuk a kora tavaszi kiskerti teendőket, a Pandora kertet is tovább fejlesztjük. 

Gergővel már kedden a helyszínre érkeztünk, hogy az előkészítés utolsó simításaiban segítsünk...

Ilyen volt például egy tető eszkábálása arra az esetre, ha néhány csepp tavaszi eső hullana: legyen hová behúzódni. Ekkor még nem is sejtettük, hogy vízszintes hóesésbe és szibériai hangulatba fog átcsapni a kellemes tavaszi idő.

Bizony itt a tavasz megállíthatatlanul és nem mondhatnám, hogy különösebben lassú, nyugis telünk lett volna. Bár ősszel behúzódtunk a városba, mégis az időnk egy jó részét a tanyán töltöttük. De csépeltük a fórumot is ezerrel, vagy barkácsoltunk, kézimunkáztunk, olvastunk és terveztünk.  Jó telünk volt. Blogolni sajnos kevesebbet tudtam, mint amennyit szerettem volna. Ezt a bejegyzést is egy hete elkezdtem már, de csak addig jutottam, hogy a fenti pár sort begépeltem és kiválogattam pár képet. Befejezni már nem tudtam.  Majd most...

A múlt héten azt a címet adtam a bejegyzésnek, hogy "Vége a télnek". Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen hihetetlen sarki körülmények közé fogunk keveredni a Balaton Felvidéken március idusán. De erről majd legközelebb. Most jöjjön az elmúlt másfél hónap egy-egy pillanata képekben:

Februárban, hóban sem áll meg az élet.

Gergő legutóbbi bejegyzését olvasgatva az volt az érzésem, hogy a történethez nagyon hiányoznak a képek. Ezért a teljesség igénye nélkül felszórok ide néhányat, amelyeket az elmúlt bő egy hónapban készítettem.

Láthattok itt pár képet a galéria építéséről, az ól belső tapasztásáról, a sparheltről, a hőn szeretett komposzt prizmáimról, növényekről, mulcsba vetett zöldtrágyáról és néhány pillanatképet a tanya népes állatvilágáról (a kiscsibék sajnos elpusztultak).

Jó nézelődést...

Húúú, annyi esemény volt az utolsó bejegyzésem óta, hogy azt sem tudom, hol vegyem fel a fonalat. Múlt elötti hétvégén permakultúra tanfolyamon voltam Baji Bélával Héregen. Addig Gergő és Albi ügyködtek az ólon. Megfixálták a kéményt, elrendezgették a fóliát a tetőn. Hétközben lassacskán haladtunk csak a sarazással. Olyan gyönyörű idő volt, hogy a kerti munka is nagyon hivogató volt. Komposztot építettünk, mulcsoztunk, ültettünk, tettünk-vettünk. Egyenlőre kívülről egy pici darab van rendesen letapasztva, belülről pedig most fejeztük be a fröcskölést. Szóval lesz még mivel szórakoztatnunk magunkat. Én nem gondoltam volna, hogy a múlt hétvége ilyen szép lesz, pláne azt nem, hogy hosszú hétvége: így nem szerveztem tapasztás partit. Ehelyett a Pandora és a Pachamama Association szervezésében tartott hiper-szuper szimpóziumra mentünk el szombaton, vasárnap délután pedig egy vagon fekete nadálytővel és egyéb ültetnivalóval tértünk haza anyukámtól. Kedden arra jöttem rá, hogy három ember sokkal több, mint 2+1: nagyon sokat haladtunk a sárfröcsköléssel, mert Gergő anyukája is beugrott segíteni.

Míg szárad belül a felfröcskölt sár, egy két belsőépítészeti megoldáson törjük a fejünket. Ezekre majd még rátérek, de most az ájulás határán vagyok, úgyhogy mutatom a képeket és megyek szunyókálni:

Egy nap a tetőn mászkálva arra lettünk figyelmesek, hogy ennek az építkezésnek milyen pici a lábnyoma. Itt egy saras kád, amott egy-két vödör, létra, szerszám. Nincs sitt, nem fröcsög a beton orrba-szájba és ami feleslegként felhalmozódik, az többnyire mehet a mulcsba, komposztba.

Először kilakoltattunk. Nem szándékosan, fogalmunk sem volt naccsá'-ról. Magunknak is éppen fészket építettünk, azaz, hogy egy helyet szerettünk volna kipucolni a lakóautónak. Már jól szét is bontottuk a roskadozó tetőszerkezetet, kihordtunk némi lomot amikor észrevettünk egy fészket 7 darab tojással. Azt sem tudtuk mire való, azon kívül, hogy meg lehet enni. A gondviselés adott tojást vacsorára, gondoltuk.

Kis idő múlva méltatlankodó és ideges kotkodálásra lettünk figyelmesek és egy kopasznyakút fedeztünk fel, aki csak körbe-körbe kotkodált a lomok körül. Ekkor esett le, a tojások pipék lettek volna, mi pedig kilakoltattunk egy kotló mamát.

Új hely kell nekik! Be is tettük a fészket egy védett helyre, tojásaiból is tettünk bele, de a tyúk eltünt. Nem kellett neki az új hely... Amatőrök! - gondolhatta. Egyék meg a tojásokat, ha ilyen hülyék!