Permablog

Kedvesek,

Igencsak elszaladt ez a bő negyven nap. Nagyon jó újra itthon lenni. Azonban mielött előre szaladnék és arról áradoznék, hogy mennyire csodás újra itthon, még elmesélem az utolsó élményeket.

A múltkor ott hagytam abba, hogy véget ért a kurzus Iowa-ban és tovább indultam Baltimore-ba. 

... mert élek, és élni jó.

Ma ugyanis a halál küszöbét nyaldostam. Egymás után háromszor. Elég bizarr.

Terepszemlére mentünk a kurus résztvevőkkel egy komposztáló üzembe, ami egy órányi utazásra van az egyetemtől. Egy öreg fószer vezette a buszt, aki komolyan, mintha a világát nem tudta volna. 

Először az ereszkedő sorompó alatt állt meg és csak akkor tolatott vissza, amikor már az egész busz kiabált. Az elsuhanó mozdony vezetője is csak pislogott, hogy mi van... Másodjára a négysávos út jobb oldalán döntött úgy, hirtelen, hogy balra kanyarodik. Két autó majdnem nekünk jött. De a legdurvább az volt, amikor hazafelé elszundikált és lerohant az útról. Csak úgy robogtunk a lucskos gyepen. Volt sivítozás. Szóval dobogtak a szivek és rebegtek a hálaimák, hogy az öreg, miután felébredt, sem nem taposott a fékbe, se nem rántottta félre a kormányt, sőt fák és autók sem voltak elöttünk. Megúsztuk. A busz átevickélt az út túloldálára, a leálló sávba, mindenki leözönlött és csak örültünk, hogy élünk. 

Tegnap nem csak gyökérfogyasztó fonálférget, de baktérium diétán lévőket is találtam a komposzt teában. Megpróbáltam egy csókos szájút megörökíteni egy kézben tartott okostelefonnal ahogy egy szerves anyag csomóba fennakadva táncol, ficánkol:

A konvencionális gondolkodás szerint a fonálférgek károsak a növényekre nézve, ezért ildomos tőlük megszabadulni. Igen ám, de valós problémát csak azok okoznak, akik a növények gyökerein élősködnek. Ha egy ökológiai rendszer egészséges, akkor egy-két gyökérfogyasztó fonálféreg nem okozhat számottevő gondot. Azonban egy agyon kemizált, kizsigerelt talajban növekvő növények ki vannak téve a gyökérfogyasztóknak. Ilyenkor tüneti kezelésként előfordul, hogy féregírtóval kezelik a talajt. Igen ám, csakhogy ezek a vegyszerek nem szelektívek a féreg fajtájára nézve és visznek mindent, a bakrérium fogyasztókat, a gomba fogyasztókat, a mindenevő és a ragadozó fonálférgeket is. És kik azok akik először visszajönnek? Vajon? Hát persze, hogy a gyökérfogyasztók.

A komposzt tea készítés lényege, hogy a komposztban felszaporodott mikroorganizmusokat tovább szaporítsuk és folyékony formában, bármilyen klasszikus permetező berendezéssel a növényzetre vagy esetleg a talajra juttassuk. Attól függően, hogy mit is szeretnénk inkább felszaporítani, a megfelelő kaját adjuk nekik, csak úgy, mint a komposztálásnál.

Létező legegyszerűbb berendezés kis mennyiségű tea készítéséhez.

Április 29-én kezdtünk el két különböző komposzt halmot, amiről itt tudósítottam először. Most jöjjön a folytatás még pár képpel.

A talajlabor udvarán sorakoznak a komposztketrecek letakarva 

Szóval tegnap még mind a két kupac elég meleg volt. Nekem az a gyanúm, hogy nem is a 5 és 10 % sör cefre az amitől úgy dübörög a történet, hanem sokkal inkább a friss zöld cucc, amiből mind a két kupacba nagyon sok került.

Ma egy nagyon cuki élőlényt láttam a mikroszkóp alatt. Egy kis talajlakó ugróvillás pajtást:

Őt szabad szemmel is látni lehet, bár úgy sokkal inkább egy porszemnek tűnik, mintsem egy élőlénynek. Az ugróvillások a legparányibb ízeltlábú állatok, de nem rovarok. A föld legősibb szárazföldi élőlényei között tartják őket számon.

A legtöbb unróvillás a talajban (mint ez a delikvens is) vagy az avarban él és talaj tápanyag hálózatának nagyon fontos láncszeme. Különösen imádják a gombafonalakat, de nem utasítják el a baktérium, fonálféreg, szervesanyag étrendet sem. Sőt néha más ugróvillások vagy azok petéinek elfogyasztására vetemednek. Ürüléküket más mikroorganizmusok viszonylag könnyen alaktíják humusszá, így igen jelentős szerepet játszanak a talajképződésben.

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy kétlem, hogy fel fog menni a komposztok hőmérséklete 50 fok fölé. Hát baromira tévedtem. Következő reggel, ezúttal már Elaine társaságában, megálltunk a komposzthalmoknál, hogy gyorsan megnézzük hogy áll a hőmérséklet. Mind a két halom olyan meleg volt (helyenként 70 fok felett), hogy azonnal meg kellett őket fogatni.

A komposzt olyan forró volt, hogy temérdek mennyiségű gőz csapott fel belőle, ahogy elkezdtük forgatni

Azt hiszem még mindig nem fogtam fel, hogy ezzel a nénivel fogok hesszölni a vadi új farmján és talajt elemezni alig több, mint egy hét múlva.

És mindezt nektek is köszönhetem!!!

A közelmúltban Bíró Borbálával, a Corvinus Egyetem Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszékének professzorával beszélgettem. Többek között a talaj tápanyag hálózatának összetettségéről beszéltünk és arról, hogy mennyire kevéssé ismerjük a talajban lejátszódó biológiai folyamatokat. Ennek tudatlanságnak eredményeként kívülről behozott anyagokkal tápláljuk a növényeket, nem is sejtve, hogy a talaj termékenységét a talaj élőlények tudják legmegfelelőbben biztosítani.

"Az élőlények közötti együttműködés a jövő kutatásának az iránya és az útja."

A beszélgetés egy szeletéről rövid videót készítettem, amit itt szeretnék veletek is megosztani :)

A talaj aggregátumok azok, ahol az ásványi világ és a biológia csodálatos, állandóan változó násztáncban egyesül. Nem csak a kőzet mállásában van a biológiának szerepe, de a talajszemcsék (homok, iszap és agyag) nagyobb egységekké, ún. aggregátumokká csoportulásában is. 

Ásványok, gyökerek és pirinyó élőlények sokszínű szövedéke (Forrás: nature.com)

Sokszor halljuk azt a kifejezést, hogy a talaj morzsalékos. Ez annyit tesz, hogy az újjaink jözött morzsolgatva egy talajrögöt, az apróbb darabokká esik szét, ezek az aggregátumok (amiken belül még ici pici mikroaggregátumok vannak). Az a jó, ha a szétmorzsolt granulátum szerű darabok 1 cm vagy annál kisebb átmérőjűek. Ha ennél nagyobb darabokra esik, vagy netán rögökben marad, akkor tudjuk, ezen a talajon még dolgoznunk kell, mert vélhetőleg rossz a vízháztartása, tápanyag gazdálkodása és levegőtlen. Javítani úgy tudunk rajta, ha élettel töltjük meg. 

Előző bejegyzésemben nagyvonalakban írtam a talaj komponenseiről. Most elérkezett az idő, hogy egy lépéssel mélyebbre hatoljunk a témában. Ebben a bejegyzésben az ásványi világba szeretnék belekukkantani és a talaj szemcseösszetételével, azaz textúrájával foglalkozni.

Toti írt egy szösszenetet a talajok kialakulásával kapcsolatban, ahol beszél a fizikai, kémiai, biológiai mállásról és a talaj élettel történő benépesüléséről. A mállás során, attól függően, hogy milyen hatások érik a kőzetet és miből van, kialakulnak a homokszemcsék, az iszap és az agyag. Ezeket első körben pofon egyszerűen szemcseméret alapján szokás megkülönböztetni:

Homok, iszap és agyak szemcsék méretaránya

Már évek óta halogatom egy, a hétköznapi ember nyelvezetére passzintott talajtannal foglalkozó blog elindítását. Mi is lehetne jobb alkalom ennek a halogatásnak a száműzésére, mint az, hogy az Egyesült Nemzetek (UN) kikiáltotta a 2015-ös évet a "Talaj nemzetközi évének".

Csodálatos dolog, hogy egyre több figyelem kezdi övezni ezt az oly könnyen tönkrevágható, megannyi titkot rejtő, izgalmas világot. Csúnya szóval azt is mondhattam volna, hogy erőforrást. Mert számunkra a talaj végül is az. Sőt az életünk alapja. 

Meg kell hagyni, a tanya eléggé kietlen a télen. Persze számomra így is meghökkentően gyönyörű. Nem tudom mi ez a fura dolog, amit érzek, de mintha földbe gyökerezne a lábam, amikor ebben a különleges kis világban vagyok. A mi kis dzsungelünk. Hatalmas kupi van nálunk. Oriási káosz. Amikor vendégek jönnek, akkor valahogy mindig szabadkoznom kell. Vagyis nem kell. Csak jön. Elmondom, hogy káosz nélkül nincs rend. És hogy az itt látható káosz az valóban a rend előszele. Nyáron más. Akkor a buja növényzet kicsit ápol és eltakar. A mi kis dzsungelünk... 

Úgy érzem, hogy a környékbeliek, még ha nem is értenek teljesen, kezdenek minket igazán elfogadni. Úgy, ahogy vagyunk. Furán. Már nem osztanak annyi jótanácsot. Inkább mi kérdezünk, minthogy kéretlen véleményekkel lássanak el bennünket. A szomszédasszonyom a minap azt találta mondani, hogy nem is látszik rajtunk, hogy mérnökök vagyunk. Olyan jól esett. Komolyan. Annyira szeretnék beolvadni, eggyé válni azzal a hellyel, amit otthonunknak választottunk. Biztos egy csomó szereotípia él bennük az okostojás világról, a városiakról. Úgy érzem, hogy megállom a helyem, akárhol is vagyok, mégis igen nagy kihívásnak éltem meg azt, hogy befogadjanak engem, egy városi kis fruskát a tanyavilágban.

Egyszer költöttem egy verset. Nem sok verset költöttem az életemben, de mindig fontos dolgokról. A szóban forgó versnek Óda a tarackhoz a címet adtam abban a bizonyos ihletett pillanatban. Úgy kezdődött, hogy "Tarack, Óh tarack...". Sajnos többre nem emlékszem, csak arra még, hogy Gergő is felkapta a fejét, olyan zengzetes volt.

A vers abból az őszinte csodálatból fakadt amit a tarck iránt érzek. Persze, persze, tudom, hogy sokaknak fejtörést okoz. Nem könnyű mellette kertészkedni. De valójában nem is kell. A tarack csak a dolgát végzi, amíg van neki, aztán elmegy. Ha küzdesz ellene és ízeire szeded a talajt, akkor nem tudsz szabadulni tőle. Ő pont az ilyen bolygatott talajt szereti. De ha felgyorsítod a talaj javulásának folyamatát, akkor elöbb tud a tarack is nyugdíjba vonulni.

Az alábbiakban a Permalom tanyánkon szerzett egy éves tarack-tapasztaltaunkat osztom meg. Több féle "módszert" használunk: attól függően, hogy mi esett éppen kézre és milyen takaró anyag állt egyáltalán rendelkezésünkre.