Permablog

Kedvesek,

Igencsak elszaladt ez a bő negyven nap. Nagyon jó újra itthon lenni. Azonban mielött előre szaladnék és arról áradoznék, hogy mennyire csodás újra itthon, még elmesélem az utolsó élményeket.

A múltkor ott hagytam abba, hogy véget ért a kurzus Iowa-ban és tovább indultam Baltimore-ba. 

Ismét útra keltem. Véget ért a kurzus. A könnyes búcsúzást azonban rengeteg munka előzte meg. Az elmúlt napokban ki sem látszottunk a záró projektek és vizsgák összeállításából és kijavításából. A vizsga gyakorlati részeit én állítottam össze. Szerintem baromi jók lettek. A diákok visszajelzése pedig az volt, hogy csak az tudta őket megcsinálni, akinek volt sejtése arról, hogy mit is tanultunk az elmúlt egy hónapban. Hát igen, ez a javítás során látszott is. Azért szerencsére a diákok többsége képben volt a történet lényegi részeivel. 

Szóval szerdán szinte egész nap vizsgáztak. Kivéve reggel az első tanítási órát, amikor is Vandana Shiva tartott előadást egy másik osztálynak és ahová mi is beültünk. A világhírű, nagyhangú aktivista asszonyság nem látogatott el személyesen az egyetemre, hanem skype-on keresztül beszélt nekünk arról, hogy meglátása szerint hogyan lehet megállítani az egészségtelen élelmiszerek, a GMO-k, a kapzsiság térhódítását.

Vandana Shiva "vendégségben" 

... mert élek, és élni jó.

Ma ugyanis a halál küszöbét nyaldostam. Egymás után háromszor. Elég bizarr.

Terepszemlére mentünk a kurus résztvevőkkel egy komposztáló üzembe, ami egy órányi utazásra van az egyetemtől. Egy öreg fószer vezette a buszt, aki komolyan, mintha a világát nem tudta volna. 

Először az ereszkedő sorompó alatt állt meg és csak akkor tolatott vissza, amikor már az egész busz kiabált. Az elsuhanó mozdony vezetője is csak pislogott, hogy mi van... Másodjára a négysávos út jobb oldalán döntött úgy, hirtelen, hogy balra kanyarodik. Két autó majdnem nekünk jött. De a legdurvább az volt, amikor hazafelé elszundikált és lerohant az útról. Csak úgy robogtunk a lucskos gyepen. Volt sivítozás. Szóval dobogtak a szivek és rebegtek a hálaimák, hogy az öreg, miután felébredt, sem nem taposott a fékbe, se nem rántottta félre a kormányt, sőt fák és autók sem voltak elöttünk. Megúsztuk. A busz átevickélt az út túloldálára, a leálló sávba, mindenki leözönlött és csak örültünk, hogy élünk. 

Tegnap nem csak gyökérfogyasztó fonálférget, de baktérium diétán lévőket is találtam a komposzt teában. Megpróbáltam egy csókos szájút megörökíteni egy kézben tartott okostelefonnal ahogy egy szerves anyag csomóba fennakadva táncol, ficánkol:

A konvencionális gondolkodás szerint a fonálférgek károsak a növényekre nézve, ezért ildomos tőlük megszabadulni. Igen ám, de valós problémát csak azok okoznak, akik a növények gyökerein élősködnek. Ha egy ökológiai rendszer egészséges, akkor egy-két gyökérfogyasztó fonálféreg nem okozhat számottevő gondot. Azonban egy agyon kemizált, kizsigerelt talajban növekvő növények ki vannak téve a gyökérfogyasztóknak. Ilyenkor tüneti kezelésként előfordul, hogy féregírtóval kezelik a talajt. Igen ám, csakhogy ezek a vegyszerek nem szelektívek a féreg fajtájára nézve és visznek mindent, a bakrérium fogyasztókat, a gomba fogyasztókat, a mindenevő és a ragadozó fonálférgeket is. És kik azok akik először visszajönnek? Vajon? Hát persze, hogy a gyökérfogyasztók.

A komposzt tea készítés lényege, hogy a komposztban felszaporodott mikroorganizmusokat tovább szaporítsuk és folyékony formában, bármilyen klasszikus permetező berendezéssel a növényzetre vagy esetleg a talajra juttassuk. Attól függően, hogy mit is szeretnénk inkább felszaporítani, a megfelelő kaját adjuk nekik, csak úgy, mint a komposztálásnál.

Létező legegyszerűbb berendezés kis mennyiségű tea készítéséhez.

Április 29-én kezdtünk el két különböző komposzt halmot, amiről itt tudósítottam először. Most jöjjön a folytatás még pár képpel.

A talajlabor udvarán sorakoznak a komposztketrecek letakarva 

Szóval tegnap még mind a két kupac elég meleg volt. Nekem az a gyanúm, hogy nem is a 5 és 10 % sör cefre az amitől úgy dübörög a történet, hanem sokkal inkább a friss zöld cucc, amiből mind a két kupacba nagyon sok került.

Ma egy nagyon cuki élőlényt láttam a mikroszkóp alatt. Egy kis talajlakó ugróvillás pajtást:

Őt szabad szemmel is látni lehet, bár úgy sokkal inkább egy porszemnek tűnik, mintsem egy élőlénynek. Az ugróvillások a legparányibb ízeltlábú állatok, de nem rovarok. A föld legősibb szárazföldi élőlényei között tartják őket számon.

A legtöbb unróvillás a talajban (mint ez a delikvens is) vagy az avarban él és talaj tápanyag hálózatának nagyon fontos láncszeme. Különösen imádják a gombafonalakat, de nem utasítják el a baktérium, fonálféreg, szervesanyag étrendet sem. Sőt néha más ugróvillások vagy azok petéinek elfogyasztására vetemednek. Ürüléküket más mikroorganizmusok viszonylag könnyen alaktíják humusszá, így igen jelentős szerepet játszanak a talajképződésben.

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy kétlem, hogy fel fog menni a komposztok hőmérséklete 50 fok fölé. Hát baromira tévedtem. Következő reggel, ezúttal már Elaine társaságában, megálltunk a komposzthalmoknál, hogy gyorsan megnézzük hogy áll a hőmérséklet. Mind a két halom olyan meleg volt (helyenként 70 fok felett), hogy azonnal meg kellett őket fogatni.

A komposzt olyan forró volt, hogy temérdek mennyiségű gőz csapott fel belőle, ahogy elkezdtük forgatni

A korábbi évekkel ellentétben, amikor is állítólag nagy részben elméleti képzés zajlott, idén hatalmas hangsúlyt fektetnek a gyakorlatra. Ez számomra hatalmas öröm, mert így én is sokkal többet tudok tanulni. Az elmélet már egy kicsit a könyömömön kezd kijönni. Na nem mintha annyira vérprofi lennék, de most az érdekel leginkább, hogy hogyan is zajlik a talajjavítás és az ehhez kapcsolódó komposzt és folyékony oltóanyagok készítésének folyamata. Az online videókat hallgatva már azt éreztem, hogy nem bírom tovább hallgatni Elanie hangját. Annyit hallgattam már... Tavaly nyáron az online kurzus, aztán egyéb hangfelvételek. Egy kicsit telítődtem.

Szóval gyakorlat.

Hogy is épül fel a kurzus. Az egyetem területén lévő egyik melegházban teszünk egy kísérletet a talajjavításra. Először innen vettünk talajmintákat és keztük el vizsgálni, illetve megmértük a talaj tömörödöttségét. A fószer, aki a melegházat gondozza különféle problémákról számolt be. A teljesen vegyszermentesen művelt sorokban különféle kártevők ütötték fel a fejüket: a gyökérzöldségeken lebzslő gyökérgubacs fonálférgek, a káposztaféléket borító lisztharmat és a frissen ültetett uborkákon csámcsogó ászkarákok.

Ma lesz egy hete, hogy megérkeztem az Egyesült Államok kenyeres kosarának kellős közepére. Itt Fairfield-ben semmi nem hasonlít azokra a sztereotípiákra amkiet az ember fia elképzel a kietlen kukaricaföldekről és a zakatoló John Deer-ekről. Egy szuper hangulatos kisváros. Ellentétben a legtöbb amerikai várossal, itt nem életveszély biciklivel közelkedni. Az emberek az utcán nagyon barátságosak, meg úgy alapvetően egy nagyon nyugis, kellemes, jókedélyű hangulat lengi be az egész helyet. Az egyetem menzáján isteni a kaja. Minden helyi és elsősorban organikus alapanyagokból van. 

Hétfőn megkezdődött a suli. A kurzus helyszíne a Sustainability Center (Fenntarthatóság Központ) és a tanszékhez tartozó komposzt labor.

Sustainability Center - 100% off grid, azaz nincs semmilyen közműhöz kapcsolva

A Fenntartható Élet (Sustainable Living) tanszék körül csupa-csupa olyan dolgot találunk, amik különféle praktikákat, koncepciókat demonstrálnak. Az egyik épület háta mögött van egy kemence, az épületeket pedig kertek, gyümölcsfák veszik körül. A főépület természetes anyagokból épült. Gyűjtik az esővizet, amit megszűrnek, hogy fogyasztható legyen.

Az elmúlt két nap a farmon csodálatosan telt Elaine és Penny szárnyai alatt.

A friss költözésben és kavarodásban eltűntek a mikroszkópos talajvizsgálathoz szükséges eszközök, így várni kellett, hogy postán megérkezzenek a frissen rendelt cuccok. Elaine arra ösztönzött, hogy pihengessek, de én inkább becsatlakoztam Pennyhez és segítettem a tervezésben. Méregettem a közeli források vízhozamát és segítettem neki térképezni a területet. Először skeptikus volt, amikor felajánlottam a segítségem, de a végén nagyon hálás, hogy időt spóroltam neki. Arra számított, hogy majd mindent a számba kell rágni, mert az a tapasztalata, hogy az embereknek általában az alapvető matekkal és geometriával problémái vannak. Hamar sikerült meggyőzni, hogy azért akadnak kivételek.

Tegnap délután megérkeztem Elaine farmjára. A nagy kiszáradt síkságból, ahol a szántást végző traktorok után csak úgy porzott a számtóföld, egyszercsak keskeny kanyargós hegyi úton találtam magam. Gyönyörű erdőkön vezetett az út a csepp kis tisztásig, ahol ez a bizonyos farm található száz évnél is idősebb gyümölcsfákkal, kesze kusza veteményesekkel és ágyásokkal. Nekem nagyon bejön az az összevisszaság, ami itt van. Elaine szerint rémes, hogy nincs egyetlen egyenes vonal sem. 

Elég gagyi képeket csináltam ma is. Valahogy olyan hezitálva húzom elő az aparátot. Olyan túristásnak érzem magam, amikor nekiállok kattintgatni. Meg nem is hoztam rendes fényképezőt, hanem egy kölcsönvett okostelefont. Mégpedig azért, mert ezzel tudom a legjobb fotókat készíteni a mikroszkóp kukkerján keresztül. 

No, de nem akarok eltérni a tárgytól. Persze itt is mindenki egyszerre százhúsz dolgot csinál. Egyik pillanatban webinart tart Elaine, a másikban pedig kint gyomlálunk a kertben. Közben megy a szervezés és a tervezés ezerrel.