Mióta utoljára jelentkeztem némi pihenés, majd sok-sok tüsténkedés, serénykedés jellemezte a napjainkat. Az abroncs gyűrű szépen száradt a múlt hét folyamán. A hét elejét kicsit lazábbra vettük. Geri és Peti pecáztak, nekem meg a nagyfaluban akadt dolgom. Péntekre sikerült az ajtót a helyére álmodni, ahogy azt illik, tokkal, vonóval. Pénteken vendégeink is érkeztek, akikkel a vácszentlászlói permakultúra tanfolyamokon ismerkedtünk meg. Barátnőm Dézike, a bagyvárosi bölcsész is már égett a vágytól, hogy szart lapátolhasson nálunk (így szó szerint). Bár erre most nem volt lehetősége, azért a bálákat csodálatos műgonddal varrogatta, sőt az alomszék és a puritán viszonyok sem billentették ki lelki nyugalmából. Szombaton a GOMB család is megőrvendeztetett minket: a családfő egy ezermester, lenyűgöző kézügyességgel. És Alberto a csapat oszlopos tagja, főépítésze és ötletgyárosa is velünk volt.
Geri bátyóval megállapítottuk, hogy nem semmi "flow élményben" van részünk. Valahogy a dolgok olyan csodálatosan a helyükre kerülnek. Mindig éppen annyi ember jön hozzánk partizni amennyire szükség van ahhoz, hogy igazán jó legyen a buli. Az új ötletek éppen akkor jönnek amikor szükség van rájuk és a lomok között mindig megtaláljuk éppen azt a darabot ami hiányzik és tökéletesen beleillik a kívánt helyre.
No de sok beszédnek sok az alja, meséljenek inkább a képek:
...