Permablog

Kedvesek,

Igencsak elszaladt ez a bő negyven nap. Nagyon jó újra itthon lenni. Azonban mielött előre szaladnék és arról áradoznék, hogy mennyire csodás újra itthon, még elmesélem az utolsó élményeket.

A múltkor ott hagytam abba, hogy véget ért a kurzus Iowa-ban és tovább indultam Baltimore-ba. 

Így kiáltott fel Gergő tegnap este, amikor meglátta a képernyőn, hogy már megint kajás képet töltök fel a permakultúrás jegyzetek közé. Sőt kétésgbeesett nyüszítésbe kezdett (itt nagyon erősen túlzok) amikor a címet meglátta: "Most csak annyit, hogy isteni túrós süti született ma a sparheltban..."

Lássuk, mi is ebben a permakultúra:

"Ne termeljünk hulladákot, ne pazaroljunk" --> Namost, a túró még egy napot már nem bírt volna ki. Ha tegnap este nem használom fel, akkor tuti megromlik. Az kinek lett volna jó? (a szomszéd kutyáján kívül természetesen :))

"Minden elem több (legalább három) funkciót töltsön be" --> Milyen dolog az, ha itt lobog a drága jó tűz, a hőn imádott sparheltben (egy könnycsepp majdnem kigördült a meghatottságtól) és mi csak a szobát fűtjük, vacsorát melegítünk és nem rittyentünk össze egy jó pofa túros lepényt a már romladozó túróból, amit fel kell használni, nehogy pocsékba menjen???

További permakultúrás elvek között itt lehet szemezgetni.

Az elmúlt két nap ismét nagyon mozgalmas volt. Sok-sok szaladgálás, ügyintézés tegnap. Szerencsére azért a brüggbe is eljutottunk a nap végére (bár vissza kellett fordulni a strandtól 100 méterre, mert a fürdőrucimat otthon felejtettem). Míg áztunk a jó forró termálvízben, otthon a húsleves és a csirkepörkölt (házi csirkéből) elkészült a sparhelten.

Ma a tanyára menet felvettünk egy csomó bezsákozott, utcára taszított falevelet (sajnálom, hogy kidodják az emberek ezt a sok értékes szerves anyagot, ráadásul úgy hogy műanyag zsákokba vannak száműzve; minden esetre nekünk nagy segítség a talaj építéshez és így zsákolva nagyon könnyen szállítható). A tanyán komposztálni valót ürítettünk (humanure kicsit liccs-loccs volt a finishben, eddig nem sikerült fedeles vedret találnunk), késöbb gyújtóst gyűjtöttünk és felvettük a lombbal takart területek GPS koordinátáit. Nem szeretnénk agyon használni mindenféle flancos technológiát, de ez az egyszerű kis műszer nagy segítség abban, hogy be tudjuk lőni az arányokat a területen. Így viszonylag akkurátus térképeket és tervrajzokat tuduk a jövőben készíteni a permakultúrás tervezés során.

Imádjuk körbe-körbe járni a tanyát, mindig tartogat valami újat.

A tanya felújításra szorul, így a városba költöztünk. A városnak is a legkellősebb közepére. Itt telelünk, addig amíg fűteni kell. A harmadik éjszakám elött állok, Gergő már az ötödikre gyúr. Hagyományos parasztház előszoba-konyháját lakjuk be. Lakunk és közben rendezkedünk az új életre. Ez a helyiség nem csak a konyhánk, de a nappalink és a hálónk is. Úgy 20 m2. Vannak még más zugjai is a háznak, azok igen fagyosak. Majd máskor írok róluk.