Fáó Ági szerint...

1.

A Rites of Passages kurzus ötlete a számomra emlékezetes „Passion For The Earth” nemzetközi találkozón született meg 2011 áprilisában. Vendéglátónk, a svájci Yvan Ritz a svájci parlament legfiatalabb tagjaként mint zöld politikus kezdte felnőtt életét, majd a híres angol Schumacher College-ban tanult holisztikus tudományokat. Én a skóciai Findhorn ökofaluban találkoztam vele először, majd a 2011 áprilisában Máriahalmon tartott találkozón mesélt nekem a Kaliforniai „School of Lost Borders”-ről, ahol az őslakos amerikai hagyományokra épülő beavatási szertartásokat tartanak mai amerikai fiataloknak.

Dan Hemenway : Szeretetben élni a Földön

Az alábbi fordítást kedves férjem készítette még évekkel ezelött. Meg is jelent a világhálon és úgy éreztem ide is szeretne ez az egyszerű és nagyzerű írás felkerülni.

Orsi

Egy fantasztikusan termékeny és mozgalmas évet zártunk Geri bátyóval. A 2012-es év tanulásról, tapasztalásról és az együttműködésről szólt és december 21-én, legnagyobb örömünkre a világnak sem lett vége. Ezt a napot választottuk arra, hogy először kipróbáljuk az ólat. Jól beizzítottuk a sparheltet, kicsit összegereblyéztük a viszonyokat és először fogadtunk vendégeket a PermaÓl-ban. 22-én reggel hatalamas, mindent elborító zuzmara csendje fogadott minket. Fura volt és gyönyörű. Ha vége is lett volna a világnak, azt itt ebben a kis alföldi zugban aligha vettük volna észre.

A Pandora Egyesület meghívására a Svájci Finhautba látogattam egy hétre egy nemzetközi műhelyre amelyen környezeti nevelők és fiatalok képzésével foglalkozók osztották meg egymásnak ismereteiket. Egy intenzív és interaktív tanulási folyamaton keresztül ismerkedtünk a világ hagyományaiban fellelhető beavatási szertartásokkal. A képzés olyan mintákról és hagyományokról lebbentette le a fátylat, amelyek a reményt vesztett és szappanbuborék álmokat kergető fiatalságot olyan inspiráló új utrakra terelhetik ahol a képességeik kibontakozhatnak és a társadalom és föld számára is hasznos élőlényként élhetik életüket.

De kik is ez a "fiatalság" és miért is lenne bármiféle beavatásra szükségük?

Gergő legutóbbi bejegyzését olvasgatva az volt az érzésem, hogy a történethez nagyon hiányoznak a képek. Ezért a teljesség igénye nélkül felszórok ide néhányat, amelyeket az elmúlt bő egy hónapban készítettem.

Láthattok itt pár képet a galéria építéséről, az ól belső tapasztásáról, a sparheltről, a hőn szeretett komposzt prizmáimról, növényekről, mulcsba vetett zöldtrágyáról és néhány pillanatképet a tanya népes állatvilágáról (a kiscsibék sajnos elpusztultak).

Jó nézelődést...

Tegnap értem haza Svájcból egy nagyszerű tréningről. A kurzus arra fókuszált, hogy a fiatalok élmény alapú oktatásába hogyan lehet a beavatási szertartások alap gondolatait és motívumait felhasználni. A Pandora egyesület egyik tagja nem tudott elmenni, mert a família kutyusaival otthon kellett maradnia. Így felszabadult egy hely az utolsó pillanatban, én pedig boldogan ugrottam a lehetőségre. Amint kiengedtem a gőzt a tanya csendjében és sikerül összeszednem a gondolataimat, megosztom veletek néhány fotó kíséretében.

Ahogy az elmúlt hetek fotóit böngésztem és rendezgettem megihletett az alomszék és arra gondoltam, hogy lazításként kanyarintok erről egy szösszenetet.

Tehát jöjjön egy kis kakikomposzt update képekkel:

Már egy jó ideje nem jelentkeztünk, ezért gondoltam dobok egy sort szeretett követőinknek, hogy tudassam, még élünk és nem vitt még el sem a CO sem a kéménytűz.

Az utóbbi időben kicsit meglassultunk - a nap nagy részét a városban töltjük (amikor éppen nem külföldön jár valamelyikőnk) - de azért napról napra haladunk. Képeim nincsenek, Vitka meg nincs itthon, így én most csak szövegesen jelentkezem.

Szóval a történtek:

- Komposzt építés: Vettünk a szomszédtól egy pótkocsinyi friss marhatrágyát amit Vitka és Roli elkezdtek összekeverni a városi zöldhulladékkal. Némelyik kupac elég szépen duruzsolt 50-60 fok  körül amikor mértük.

- Tapasztás: Vitka és édesanyám betapasztották a kunyhó belsejének kb 1/4-ét. Aztán bejöt a fagy.

Miért van az, hogy a projektek zöme megreked még mielött megtervezték volna? Hogyan hozhatunk létre olyan projekteket, melyben minden résztvevő képességei kiteljesednek és közben a Földdel is jót teszünk?

Livits Réka, Dragon Dreaming trainer és aktivista egy nap megálmodta, hogy meg szeretné hívi John Croft-ot, a Dragon Dreaming módszer atyját Magyarországra, hogy megossza velünk mérhetetlen bölcsességét és inspirációt adjon azok számára akik egy pozitív világ létrehozásán munkálkodnak. Réka álma 2012 július közepén valóra vált annak a csapatnak köszönhetően amit alig pár hónappal a tanfolyam elött életre hívott. John két műhelyfoglalkozást tartott egymás után, melyeknek a házigazdája a Pandora Egyesület színeiben Berecz Ági volt.

Esős borongós idő volt tegnap, ezért úgy döntöttünk, befűtünk. Persze csak miután a házkörül rendeztük a vízelvezetési viszonyokat. Igeiglenesen. Van még mit játszadozni vele. A zuhogó eső arra is jó volt, hogy lássuk milyen jól szuprál a tető. És valamilyen csoda folytán a szél sem tépázza annyira.

Úgy gondoltuk, hogy mostanra minden kalppol, hogy csinálhassunk egy próbafűtést, hadd száradjon az a sár. A legtöbb dolog olajozottan ment, miért lett volna ez a fűtéssel máshogy? Kiskályha bepuszil, kéménycsövek összedugva. Rőzse, papír, meggyújt. Elsőre begyullad. Huzat okés. Irány kifelé:

Micsoda füst! Micsoda füst! A szivem dalolni kezdett mikor megláttam :) Gergővel vigyorogtunk az örömtől, mint két vadalma, ahogy néztük a felszálló füstöt.

Mogyorót ültettem magról. A módszert Baji Bélától tanultam a két héttel ezelötti héregi permakultúra tanfolyamon. Ott kiírtottuk egy bozótos piciny részét és azokkal az ágas-bogas gallyakkal takartuk le a talajt, hogy a gyomok ne nyomják majd el a cseperedő magoncot.

Anyagok, eszközök:

- 1 köbméter gally, lomb, stb.

- 1 vödör erdei lombföld

- 6 szem mogyoró

- 2 db alul, felül levágott pet palack

- 1 kapa

- víz

Éppen néhány városi szerves hulladék szállítmányt rendezgettünk el komposzthalmokká, amikor jött az ötlet, hogy el kéne már ültetnem néhány mogyorót, mielött az összeset felfalom.

Húúú, annyi esemény volt az utolsó bejegyzésem óta, hogy azt sem tudom, hol vegyem fel a fonalat. Múlt elötti hétvégén permakultúra tanfolyamon voltam Baji Bélával Héregen. Addig Gergő és Albi ügyködtek az ólon. Megfixálták a kéményt, elrendezgették a fóliát a tetőn. Hétközben lassacskán haladtunk csak a sarazással. Olyan gyönyörű idő volt, hogy a kerti munka is nagyon hivogató volt. Komposztot építettünk, mulcsoztunk, ültettünk, tettünk-vettünk. Egyenlőre kívülről egy pici darab van rendesen letapasztva, belülről pedig most fejeztük be a fröcskölést. Szóval lesz még mivel szórakoztatnunk magunkat. Én nem gondoltam volna, hogy a múlt hétvége ilyen szép lesz, pláne azt nem, hogy hosszú hétvége: így nem szerveztem tapasztás partit. Ehelyett a Pandora és a Pachamama Association szervezésében tartott hiper-szuper szimpóziumra mentünk el szombaton, vasárnap délután pedig egy vagon fekete nadálytővel és egyéb ültetnivalóval tértünk haza anyukámtól. Kedden arra jöttem rá, hogy három ember sokkal több, mint 2+1: nagyon sokat haladtunk a sárfröcsköléssel, mert Gergő anyukája is beugrott segíteni.

Míg szárad belül a felfröcskölt sár, egy két belsőépítészeti megoldáson törjük a fejünket. Ezekre majd még rátérek, de most az ájulás határán vagyok, úgyhogy mutatom a képeket és megyek szunyókálni:

Egy nap a tetőn mászkálva arra lettünk figyelmesek, hogy ennek az építkezésnek milyen pici a lábnyoma. Itt egy saras kád, amott egy-két vödör, létra, szerszám. Nincs sitt, nem fröcsög a beton orrba-szájba és ami feleslegként felhalmozódik, az többnyire mehet a mulcsba, komposztba.

Alapvetően gyönyörű időnk volt, mióta utoljára írtam, de azért egy-két vihar is befigyelt a napokban. Miközben dolgozunk a kunyhón, nagy erőket köt le a kitakarom-betakarom játék is, elsősorban töksötétben. Már csukott szemmel, félkézzel is simán betakarjuk a kupolát. A tetőtvel sokat haladtunk, a tapasztással viszont már kicsit kevesebbet. Elkészült a füstkivezető nyílás, bekerültek az átvilágító üvegek. Szóval egész jól állunk. Lassan remélem be tudunk fűteni és ha a belső tapasztást sikerül befejezni, akkor talán már be is húzódhatunk az ólba melegedni.

A napokban éppen azon gondolkodtam, hogy tavaly kb. október 20-ig bírtuk lakókocsiban az életet. Aztán amikor kint egy vödörben befagyott a víz, ráeszméltünk, hogy sürgősen valami meleg helyet kell találnunk. Kíváncsi vagyok, hogy ezt idén meddig bírjuk. A nappalokkal nincs gond, sőt éjszaka sem fázunk a sok hálózsák alatt. De az átöltözések, mosdás már egy cseppet erőt próbáló. No meg amikor esik az eső és minden vizes... Brrrrr.

Alább jöjjenek az újabb képek. A blogmotor frissítve lett, így újra tudok képeket feltölteni. Azonban az új verzió még nincs teljesen lefordítva és egy kicsit káosz hangulata van az egész blog felületnek. Remélem, hogy azért így is élvezhető. Gergő, ahogy ideje engedi, rendet fog varázsolni ebben a fejetlenségben.

Kedves Barátaink,

Olyan sokan jeleztétek, hogy szeretnétek már látni a képeket a múlt hétvégéről. Már kedd óta szerettem volna frissíteni a blogot, de a blogmotor media manager-e megmakacsolta magát. Amíg erre megoldást találunk, addig is feltöltöttem pár képet a gugli albumába.

Tegnapelött arra lettünk figyelmesek, hogy az ablak feletti bálát tartó cseréplécek igen csak erős görbületet mutatnak a bálák súlya alatt és ennek hatására az egész struktúra enyhén rogyni látszott. Ajaj, mondta a kupaktanács, majd úgy döntött, hogy le kell bontani a témát az ablakig és kicserélni az áthidalót jóval erősebbre. Nagyot kacagtunk azon, hogy hogyan is gondolhattuk, hogy két cserépléc majd elbírja a bálákat. Felvetődött az is, hogy még vajon hányszor fognak így kezdődni mondatok: "Mi a fenét képzeltünk, amikor...?" Még szerencse, hogy ez egy kísérlet. Még pár hasonló projektet szeretnénk csinálni (nyárikonyha, szauna, fatároló), mielött belevágunk egy olyan házikóba, amiben hosszú távon szeretnénk meghúzni magunkat.

Tegnap felkerültek a majdani tatőt tartó gerendák és az utolsó sor bála is. Egy cimboránktól kaptunk még néhány akác karót és jó erős szelezék fákat, amiből a tetőszerkezetet tartó korona és az ablak áthidalója is készült.

Éjjel alig aludtam. Az első csepp esőre felriadtam. Kb. 2 perces időtartamokat esett az eső, félórás megszakításokkal. Gergővel csak füleltünk, de nem akartunk kibújni a meleg ágyból. Végül a radar azt mondta, hogy jön az eső, így 3-kor nekilódultunk: jó másfél órát kötöztük és takargattuk a struktúrát, nehogy megázzon. Az eső jött, a cucc nem ázott meg. Most lehet kitakarni megint. Jaj, ez a változékony idő...

Gyorsan pár kép, aztán szaladás, folytatni a tetőt:

Roggyanás

A múlt héten megjött az első nagy eső a szalmaápítő barátnőmmel együtt. Gabival eljött Gyuri is. Mindkettőjüknek szignifikáns tapasztalata van bálaépítészettel kapcsolatban és mindketten a Szalmaépítők Egyesületének oszlopos tagjai. Nagyon izgatottak voltunk, hogy mit fognak szólni. Tetszett nekik az épület, de dolgozni nem tudtunk rajta, hiszen szakadó esőre ébredtünk csütörtök reggel. A szél egy helyen lefújta a nejlon takarást így néhány bála is kapott az áztató esőből. Miután a takarást megfixáltuk, bezsúfoltuk magunkat a konyha-sátor kevésbé átázó részére és egy kiadós reggeli mellett diskuráltunk építészetről, rakéta kályhákról és az élet nagy dolgairól. Hogy ne csak a szánkat tépjük, úgy döntöttünk, hogy a tanyaépület romjaiból kibányásszuk a fapadlót és a csodálatos égetett járólapokat: ezeket fogjuk használni a kulpola padlójának borítására.

Hétvégére Pécsely felé vettük az irányt egy régen tervezett szüreti dínom-dánomra a Pandora Egyesület épülő oktatóközpontjába. Ennek a látogatásnak nem csak a mulatozás volt az oka, hanem egy garndiózus terv első lépése is. Erről majd a bejegyzés végén még szólok.

Miután hazaérkeztünk, Andrissal, a vácszentlászlói permakultúra tanfolyamok főszervezőjével nekiláttunk a tetőszerkezethez szükséges akácok kivágásának és háncsolásának. Miután Tibi, az ács ma reggel áldását adta a tető tervre, belefogtunk a további anyagbeszerzésbe, háncsolásba és a tetőszerkezet kialakításába.

Mióta utoljára jelentkeztem némi pihenés, majd sok-sok tüsténkedés, serénykedés jellemezte a napjainkat. Az abroncs gyűrű szépen száradt a múlt hét folyamán. A hét elejét kicsit lazábbra vettük. Geri és Peti pecáztak, nekem meg a nagyfaluban akadt dolgom. Péntekre sikerült az ajtót a helyére álmodni, ahogy azt illik, tokkal, vonóval. Pénteken vendégeink is érkeztek, akikkel a vácszentlászlói permakultúra tanfolyamokon ismerkedtünk meg. Barátnőm Dézike, a bagyvárosi bölcsész is már égett a vágytól, hogy szart lapátolhasson nálunk (így szó szerint). Bár erre most nem volt lehetősége, azért a bálákat csodálatos műgonddal varrogatta, sőt az alomszék és a puritán viszonyok sem billentették ki lelki nyugalmából. Szombaton a GOMB család is megőrvendeztetett minket: a családfő egy ezermester, lenyűgöző kézügyességgel. És Alberto a csapat oszlopos tagja, főépítésze és ötletgyárosa is velünk volt.

Geri bátyóval megállapítottuk, hogy nem semmi "flow élményben" van részünk. Valahogy a dolgok olyan csodálatosan a helyükre kerülnek. Mindig éppen annyi ember jön hozzánk partizni amennyire szükség van ahhoz, hogy igazán jó legyen a buli. Az új ötletek éppen akkor jönnek amikor szükség van rájuk és a lomok között mindig megtaláljuk éppen azt a darabot ami hiányzik és tökéletesen beleillik a kívánt helyre.

No de sok beszédnek sok az alja, meséljenek inkább a képek:

A hétvége eseménydúsan telt. Attila, aki majd két héig segített nekünk visszatért Berlinbe. Attila sziporkázó ötletei, a munkakedve, az isteni főztje, a pikulaszó és permakultúrás beszélgetések mind-mind hiányoznak. A hétvégén, melegváltásban érkezett Dávid, akivel jókat nosztalgiáztunk, a jövőről beszélgettünk mikozben készítettük elő a bálarakodás kellékeit. Sőt, Dávidnak ötlete nyomán készítettünk egy kis videót a tanyáról, ahol beszélgetünk többek között az alomszékről és az építkezésről is. Szombaton a GOMB családdal közösen a kulpola ajtókeretét betettük a szerkezetbe, hogy ehhez is erősíteni tudjuk a bálákat és stabilitást adjon a struktúrának. Így ajtóval már egy egész új perspektívából lehet az építményt szemlélni. Kezdi megmutatni magát :) A fiúk mindeközben még egy közeli biogazda tanyáján is gondnokoskodnak, szorgoskodnak, tarktoroznak.

No, eljutottunk az "abroncs gyűrű" elkészültéhez, amire a bálákat fogjuk felépíteni. Betapasztottuk, kivízszinteztük. Várjuk, hogy száradjon. Addig tervezgetünk, álmodozunk, alakítjuk a következő lépéseket. Izgalmas ez a kísérlet, hiszen folyamatosan alakul. Papíron más a világ, mint három dében, napsütésben :)

Autógumiknak hűlt helye...

Tegnap csak hárman voltunk, így a haldás nem volt annyira látványos, mégis úgy érzem nagyon jól állunk. Újabb tapasztást vittünk fel az alap belső kerületére és elhelyeztük az alsó szellőzőkürtőket. A külső kerület tapasztása még hátra van. Ezt ma csináljuk. Ezután fogjuk tudni vízszintezni az alapot. Mivel még sosem csináltunk ilyet, nehéz megbecsülni, hogy mikor jutunk el egy-egy lépcsőfokhoz.

... és nemsokára jöhetnek a bálák :)

Az autógumikat egymáshoz kötöztük bálamadzaggal