Cikksorozat indul...

 

Egy évkörön át fogjuk végigkísérni, hogy milyen tennivalók vannak a permakultúrás szemlélettel kialakított kiskertben. A cikksorozat ötletgazdája Marcsi és szerzője egy egész közösség, egy a permakultúrát saját kertjükben évek óta alkalmazó, tapasztalataikat egymással megosztó baráti társaság. Hónapról hónapra egy-egy új témát fogunk indítani, melyben mindenki megoszthatja, milyen tennivalókat tervez és végez az adott hónapban.

 

A permakultúra lényege

 

A permakultúra alapelveinek alkalmazásával, több állat és növényfaj bevonásával a hagyományosnál stabilabb, önfenntartóbb kiskert alakítható ki, mely évről-évre egyre kevesebb munkát igényel.

 

Hiszem és tudom, hogy a régi magyar kert, még az 1800-as években is a Kárpát-medencére hangolódott kertként működött. Összhang volt az állat és növényvilág minden egyes eleme között, s az ember, aki környezetét körültekintően és az összefüggésekre rálátva tervezte, élvezte a természet adta bőséget.

Amióta az ember az ipari forradalom óta csupán egyes elemekre fókuszálva beavatkozott a természet folyamataiba, s igénye szerint ezeket az elemeket aránytalanul megerősítette a rendszerben, azóta a rend felborult, az ökoszisztéma kényes egyensúlya megbillent, az élővilág sokfélesége drasztikusan csökkent, és csökken napjainkban is.

Sokan felismerték mára, hogy a régiek nem véletlenül tették azt és úgy, ahogyan. Mai kényelmünknek ára van, melyért modern betegségeinkkel fizetünk és egy még nagyobb árat pedig utódainkkal akarunk megfizettetni.

Ezen gondolatokat legátfogóbban megfogalmazva két ausztrál tette közzé permakultúra néven a 70-es években. Álmuk egy fenntartható mezőgazdasági rendszer létrehozása volt, mely minden élet szolgálatában áll. Legfőbb példájuk az erdei ökoszisztéma volt: hogy lehet az, hogy az erdőt nem vegyszerezi, locsolja, szántja senki, mégis olyan pompázatos? Az elmúlt négy évtizedben a permakultúra egy világméretű mozgalomként söpört végig a bolygón és mára megérett a felismerés, hogy a mondanivalója az élet minden területén alkalmazható.

 

A permakultúra elsősorban egy tervezési rendszer, mely a föld és a természet megőrzésére koncentráló erkölcsi és elvi alapokból indul ki és olyan tudatosan alakított tájat jelent, amely hűen tükrözi a természetben található mintákat és kapcsolatokat, miközben bőven terem élelmet, rostokat és energiát a helyi szükségletek kielégítésére. Az embert állítja középpontba építményeivel és szokásrendszerével együtt, úgy, hogy az a többi életformának is élhető marad, s ezáltal egy tartós és fenntartható kultúra eszményének elérésén fáradozik.

Sokféle nézet, képesség és életmód kapcsolódik benne össze, melyet újra fel kell fedeznünk és hasznosítanunk ahhoz, hogy általuk gondoskodni tudjunk a szükségleteinkről, miközben gyarapítjuk a természeti tőkét a jövő generációi számára.

 

A David Holmgren, a permakultúra egyik megálmodója 12 alapelv köré csoportosította a permakultúra szerteágazó rendszerét. Ezeket hónapról-hónapra fogjuk bemutatni a kedves olvasónak (ezúttal álljon itt kettő):

1. Figyeld meg és válj cselekvő részesévé a természetnek

   A jó tervezés az ember és a természet közötti közvetlen, kiegyensúlyozott kapcsolat eredménye, melyben az alapos megfigyelés és a meggondolt lépések biztosítják az ösztönzést, az ötleteket és a mintákat. Ezekre nem lehet magányos fejtöréssel rájönni, csupán a tervezés tárgyával való folyamatos és kölcsönös információcsere útján.

   „Ki-ki a maga szemével lát.” – Biztosan az én látásmódom, az én valóságom az egyedüli igazság

2. Gyűjtsd össze és tárold az energiát

   Meg kell tanulnunk hogyan takarítsuk meg és fektessük be a jelenleg fogyasztott vagy tékozolt javak nagyobb részét, hogy utódainknak is bőségben élhessenek.

   A leginkább értékteremtő eszközök a jövőben:

   • magas humusztartalmú, termékeny talaj

   • megújuló energiákkal működtetett, passzív épületek

   • vízmedencék, vízkészletek

   • évelő növények, különösen az élelemként hasznosítható termésű fák

   „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.”

    

Mit tesz egy permakultúrás kertész télen?

 

• megfigyelés: Télen jobban átlátható a területünk, könnyebben feltérképezhető. Ilyenkor könnyen átlátni a terepviszonyokat, megfigyelhetjük a nap mozgását, a vizesebb és szárazabb helyeket.
• tervezés: A hideg évszak a tervezés, az elgondolások, az elképzelés ideje. A meleg lakásba bevackolva álmodjuk meg életterünket és a kertet.
• építkezés: Szép idő esetén elvégezhetőek építmények javítási munkái, akár építhetőek egyszerűbb fatároló vagy állattartásra alkalmas építmény.
• mag válogatás, magbörzére készülődés: A magbörzékről szerzett szaporítóanyagok életének megtervezése a tárolástól a földbe helyezésig. A földbe helyezés lehet otthon palántanevelés vagy majd tavasszal a megfelelő szomszédok közé való elhelyezés.
• tanulás: Ilyenkor több időt tudunk szentelni a szakirodalomban való elmélyülésre, olvasni, filmeket nézni.
• favágás: A területünkön feleslegessé vált fákat érdemes ilyenkor kivágni, mert ekkor le van lassulva az anyagcsere és kisebb a betegségveszély. A téli favágás azért is jó, mert kevesebb állatfajt zargatunk, mint más évszakokban. Hóban a legideálisabb az efféle művelet, mert a környező aljnövényzetet is kevésbé sérti majd a kidőlő fa. S etikusabbnak tűnik egy alvó fát mélyebb álomba küldeni, mint egy éppen nagy terveket szövő, ébredező, hajtásokat hozó egyedet.
• a madarak etetése: A madarak etetése fontos tennivaló lehet ilyenkor hóban. Nagy szükségünk lesz rájuk, a jelenlétükre, ha minden életforma feléled téli álmából... A madáretetőket érdemes a veteményesek közelébe helyezni, hogy az értékes tápanyagokat (különösen foszfort) tartalmazó ürüléket közvetlenül a kertbe juttassák.
• ültetés: A mák a leghamarabb vethető, jól előkészített talaj esetén akár a hóra is kiszórható. A fagyok elvonultával február közepétől már ültethető növények a sárgarépa, petrezselyem, hónapos retek, vöröshagyma, fokhagyma duggatás, téli sarjadék hagyma, borsó. A hónap végén ezeket kiegészíthetjük már spenót és torma dugványtelepítéssel is.

• < Előző