Eredeti cím: Interview with David Holmgren

Fordította: Baranyai Vitália

Forrás: LTEconomy

 

David Homlmgren (született 1955-ben) ökológus, ökologiai tervezőmérnök és író. Jobban ismerhetjük a permakultúra koncepciójának társszerzőjeként, Bill Mollison mellett. 1983 óta Holmgren számos projekt tanácsadójaként tevékenykedik cégén, a Holmgren Design Services-en keresztül. 1991-ben kezdett el permakultúra tervezői tanfolyamokon tanítani és 1993-tól a hepburni otthonában tart PDC-ket (PDC: Permaculture Design Certificate Course: Permakultúra tervezői tanfolyam, melynek során hivatalos tervezői tanusítvány szerezhető - ford.). A 70-es évek - vagyis a permakultúra fogalmának születése - óta David Holmgrennek és Bill Mollisonnak köszönhetően a permakultúra elterjedt az egész világon. Mára számos országban vannak iskolák, kurzusok és farmok, melyekadoptálták a permakultúra elveit. A szó "permaculture" a "permanent agriculture" (állandó mezőgazdaság) és "permanent culture" (allandó kultúra) szóösszetételekből származik. Arról szól, hogy miként éljünk könnyedebben a földön és bizonyosodjuk meg arról, hogy az emberi létet még fenntarthatjuk számos eljövendő generáció számára, harmóniában a természettel. De mit is jelent pontosan a permakultúra? Hogyan lehet az olajcsúccsal való szembenézés eszköze? Mennyit fejlődött a permakultúra a kezdetei óta? David Holmgren, a permakultúra társszerzője megválasztolta ezeket és más kérdéseket.

 

 

 

1. Kérdés: A permakultúra kifejezés a "permanent agriculture" (állandó mezőgazdaság) és "permanent culture" (allandó kultúra) szóösszetételekből származik és a természettel összehangolt életre utal. El tudnád magyarázni, ez mit is jelent pontosan? Kik az elsődleges célpontjai a permakultúrának (multinacionális mezőgazdasági cégek, helyi mezőgazdasági cégek, helyi termelők, helyi, önellátó megzőgazdaság, közösségek, politikusok, kertészkedő vidéki állampolgárok)?

 

Válasz:

Nagyon nehéznek találom ennek a kérdésnek a megválaszolását, mert a permakultúrát mondhatnák a mindenség elméletének (theory of everything). Egyszerűen kifejezve, a permakultúra egy tervezési rendszer a fenntartható életért és fenntartható földhasználatért. Az egyenlet termelői és fogyasztói oldalát is lefedi (hogyan élünk, mik az értékeink és milyen a viselkedésünk). A permakultúra elv, miszerint minimalizáljuk a külső forrásokat a mezőgazdaságban hozzájárul, hogy fenntarthatóvá tegyük azt (vagyis permanenssé, állandóvá). Összehasonlításképpen, a világ mezőgazdasága, mint ahogy jelenleg az emberiség minden más fontos támogató rendszere, erősen függ a nem-megújuló erőforrások szubvenciójától, különosképpen a fosszilis energiahordozóktól. Kulcs kérdés, hogy miként működhet a permakultúra egy alacsony energiafelhasználású jövőben a nem-megújuló források nyújtotta támogatás nélkül. Egy válasz a tervezői megközelítésben keresendő (inkább, mint új technológiákban): egy jól megtervezett környezet minimalizálja az externális energiák szükségességét. Nagy rendszerek (intézmények és vállalatok) újratervezése nagyon nehéz, ha nem lehetetlen (mert a jelenlegi függőségi helyzetekbe struktúrálisan be vannak ágyazva). Ennek folyományaként a permakultúrás tevékenységek elsősorban háztartások és kisléptékű gazdaságok felé irányulnak, akik függetlenül tudnak döntéseket hozni.

 

 

"A permakultúrában az emberek a saját érdekükben

cselekszenek, de cselekedeteik előnyösek a társadalom

egésze számára is."

 

 

 

A permakutúra olyan emberekre összpontosít, akik megkérdőjelezik a társadalom alapjait; emberek akik az energiájukat egy olyan világ létrehozására fordítanák, amilyenben élni szeretnének, ahelyett, hogy küzdenek egy olyan világ ellen amit nem szeretnek. A permakultúra megkérdőjelezi a társadalmi változásokról alkotott hagyományos elképzeléseket. A permakultúrában az emberek a saját hosszú távú érdekükben cselekszenek, de cselekedeteik előnyösek a bolygó és társadalom egésze számára is.

 

 

 

 

2. Kérdés: Szóval a permakultúra olyasmi, mint az Átalakuló Városok mozgalom?

 

Válasz:

Az Átalakuló Városok mozgalom egy nagyon érdekes jelenség, ami a permakultúrából alakult ki (Rob Hopkins, a mozgalom alapítója, egy permakultúra tanár volt az Egyesült Királyságban). Eredetileg az emberek úgy tekintettek a permakultúrára, mint egy alternatív életstílus a gazdag országokban, másfelöl pedig, mint egy fejlődést hozó eszköz a szegény országokban. Az Átalakuló Városok mozgalom, azáltal, hogy növelte a tudatosságot az olajcsúcs és a klímaváltozás tekintetében, elérte, hogy a gazdag országokban több ember megértse a háztáji és közösségi gazdaságok kritikus fontosságát, melyek szilárd alapot képeznek a helyi élelmiszertermelésben.

 

 

 

3. Kérdés: Számos mezőgazdasági modell létezik, melyek különböznek a hagyományos, egy féle növényen alapuló mezőgazdasági rendszerektől: permakultúra, agro-ökológia (Agro-ecology), biológiai mezőgazdaság (Biological Agriculture), biodiverzitás mezőgazdaság (Biodiversity agriculture), polikultúra (Polyculture), stb.. El tudnád, magyarázni, hogy a permakultúra miben különbözik ezektől és egy gazda miért válassza a permakultúrát?

 

Válasz:

A permakultúra tekinthető úgy, mint az organikus mezőgazdaság egy ága (ami Europában és Észak-Amerikában is a 1930-as években jelent meg az ipari mezőgazdaság ellenében); tehát épít az organikus módszerekre és meglátaásokra, de megvannak a maga különlegességei is:

1. Az élelmünk nagyobb részét kell biztosítanunk évelő és fás növényekből, mert a hagyományos mezőgazdasági rendszerek struktúrájának legsebezhetőbb részét a változékony egynyári növényekjelentik.

2. A mezőgazdasági tájkép és a mezőgazdasági rendszerek tervezési folyamata és folyamatos értékelése legalább olyan fontos, mint a gazdálkodás mikéntje, amire hagyományosan összpontosítunk.

3. A permakultúra nagyobb hangsúlyt fektet a sokféleségre a polikultúrán keresztül.

 

Érdekes az összehasonlítás a permakultúra és az agro-ökológia (Agro-ecology) között. Habár elég hasonlóak, az agro-ökológia szoros kapcsolatban van az egyetemi kutatásokkal (arra helyezve a hangsúlyt, hogy miként befolyásolja a mezőgazdaságot a fejlődő országokban), miközben a permakultúra sokkal gyakorlatibb szinten működik a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt. A biodinamikus gazdálkodással összevetve, ami nagy hangsúlyt fektet a talajjal, növényekkel és állatokkal való gazdálkodásra az évszakok körforgása tükrében, a permakultúra nagy hangsúlyt fektet a fizikai elrendezésre (hogyan van a farm megszervezve) és az időbeni elrendezésre (az idő múlásával milyen változások és fejlődés megy végbe). A gyakorlatban sokan úgy tekintenek ezekre az irányzatokra, amik kiegészítik egymást, ahelyett, hogy ellentmondanának egymásnak.

 

Más szerves irányzatok követői közül egyesek azt mondják, hogy a permakultúra tervezői megközelítése nem más mint a józan ész vagy általános ítélőképesség (common sense). Ezzel szemben én erre azt válaszolom, hogy többé már nem általános, mert a gondolkodásmód, különösen a gazdag országokban, elkülönült a természettől és a gyakorlati tapasztalatoktól. Másodsorban, a növények és állatok egységbe rendezése markánsabb a permakultúrában, mint más irányzatokban (és egyáltalán nem jellemző a modern mezőgazdasági iparban). Végezetül, a permakultúrás módszerek flexibilisek és annak a helynek vagy országnak a sajátosságai szerint alakulnak ahol kifejlesztik őket. Mindezeknek megfelelően, a permakultúra kiegészit minden más ökológikus mezőgazdasági módszert, mindsem, hogy versengene velük.

 

 

 

 

4. Kérdés: Konkrétan mik a permakultúra előnyei és hátrányai az egyféle növényt termesztő, hagyományos mezőgazdasági rendszerekkel szemben? Rendelkezésre állnak-e adatok, vagy kutatási eredmények, amelyek különbségeket mutatnak a két módszer között hozamban, árban, jövedelmezőségben, a termékek minőségében és a szennyezés mértékében?

 

Válasz:

Hadd említsem meg elöljáróban, hogy amit mi hagyományos növénytermesztésnek hívunk az az olcsó fosszilis üzemanyagok jelenlétében alakult ki. Egy központosított rendszerbena fosszilis energiaforrásoknak jelentős szerepe van az élelmiszer ellátó rendszer egészében, az előállítástól, az elosztáson át a fogyasztásig. Azonban, mivel a fosszilis energiahordozók drágábbak lettek és kevésbé elérhetőek, az élelmiszer előállításának újra közelebb kell kerülnie a fogyasztókhoz földrajzilag (a tengerentúli helyett helyi előállítás) és gazdaságilag (háztáji gazdaság), úgy hogy az emberek az alapvető szükségleteiknek jó részét maguk elégítik ki (amit hagyományosan önellátó gazdálkodásnak hívunk). A permakultúra elsődleges előnye a fosszilis üzemanyag hiánnyal szembeni rezilienciája. A második fő előnye a termőképességgel kapcsolatos. A permakultúra sokkal termékenyebb, mint a hagyományos rendszerek; nem egyetlen dolog hozamának tekintetében, hanem ami a rendszer teljes termékenységét illeti. Ez annak köszönhető, hogy a permakultúrában bármilyen helyet felhasználunk, ami egy területen van (különös tekintettel a szélsőséges területekre, amelyeket a konvencionális mezőgazdaságban felhagynak).

 

 

"A konvencionális rendszerek végső kihívása az,

hogy hogyan állítsanak elő elegendő nitrogént

kevesebb fosszilis energiahordozóval rendelkező

világban. Ebből a szemszögből az emberi ürülék

visszaforgatása egy hatalmas kérdés."

 

 

A harmadik előny, amit meg szeretnék említeni az a permakultúra hatékonysága az emberi hulladékok visszaforgatása tekintetében, ami nem másolható a konvencionális, központosított rendszerek által, melyekben a fogyasztás teljesen elkülönül az előállítástól. Az visszaforgatás kérdése nagyon fontos. Ahogy a fosszilis energiahordozók egyre drágábbak lesznek és kevésbé elérhetőek a nitrogén előállítása a növények számára komoly probléma lehet a közeljövőben (ez a fenntarthatóság végső limitáló tényezője a konvencionális mezőgazdaságban). Ezzel a problémával szembe nézni csak egy hatékony visszaforgató rendszerrel és nitrogén fixáló fajok maximális felhasználásával lehet.

 

 

 

5. Kérdés: Említetted a fosszilis energiahordozók felhasználásának mérséklését, mint a permakultúra egyik fő előnyét. De valójában ez alatt csökkentést, vagy a fosszilis energiahordozók teljes kizárását érted?

 

Válasz:

Nagyon komoly kihívásokat fogunk tapasztalni a közeljövőben: az a hatalmas mennyiségű nettó energia, ami a múltban rendelkezésre állt (köszönhetően a magas minőségű fosszilis üzemanyagoknak), nem lesz elérhető a jövőben. Hogyan nézzünk szembe ezzel a kihívással? A kucs megoldás nem csak a fosszilis energiahordozók csökkentésében rejlik, hanem a teljes energia felhasználás csökkentésében, mivel a megújuló energiák nem tudják azt a nettó energiamennyiséget biztosítani, ami a jelenlegi rendszerhez szükségeltetik. A mezgőgazdaság kulcs szerepet játszik ennek lehetővé tételében: az élelmiszer előállítás áthelyezésével, integráltabbá tételével, a térbeli hatékonyságának növelésével és azáltal, hogy jó tervezésen keresztül az emberi munkát és képességeket a legkreatívabban használjuk fel.

 

 

 

6. Kérdés: A genetikailag módosított élőlények (GM élőlények; GMOs, Gentically Modifed Organisms) használata kezd teret nyerni a nyílvánosság elött és a mezőgazdasági gyakorlatban. Mi a véleményed erről a fontos kérdésről? És hogyan cselekszel annak érdekében, hogy szembenézz vele vagy visszaszorítsd?

 

Válasz:

A GM élőlényeket az 1980-as években a következő zöld forradalomként tűzték ki célul. Sok elvárás volt: 2000-ig olyan nitrogénfixáló búzánk lett volna, ami négyszeres hozammal rendelkezik. De egyik növény sem - amiben ilyen technológiát használtak - hozta azokat az eredményeket, amiket eredetileg állítottak. Valójában ezeknek a növényeknek egy jó része kevésbé szárazságtűrő és gyengébben teljesít, mint azok a fajok, amiket kiváltani hivatottak. Ebben az értelemben a GM élőlények hozzájárulása a növekvő népesség élelmezéséhez a legjobb esetben is csekély. Mégis, akkor miért nyernek teret a GMOk?

 

 

"GMO-k használata egy módja annak, ahogyan

a nagy multi cégek az irányításuk alá szeretnék

venni a világ élelmiszer ellátó rendszerét, annak érdekében,

hogy megőrizzék a gazdasági dominanciájukat."

 

 

Amit tisztán meg kell értenünk, az az, hogy a GMOk használata csak egy módja annak, ahogyan a nagy multi cégek próbálják bezsákmányolni a mezőgazdasági növények szellemi tulajdonjogát, annak érdekében az irányításuk alá vegyék a világ élelmiszer ellátó rendszerét. A múltban a fosszilis üzemanyagok jelentették a kulcsot a gazdasági dominancia biztosításához; most, hogy a fosszilis energiahordozók bősége apad, helyüket az élelmiszertermelés fogja átvenni.

 

 

 

7. Kérdés: Az Egyesült Nemzetek szerint 2050-re a világ népessége meghaladja a 9 milliárdot, ami 2 milliárd emberrel több, mint ma. Szerinted a jelenlegi mezőgazdasági rendszer képes lesz arra, hogy szembenézzen a föld népességének ilyen mértékű növekedésével? Másfelöl, szerinted hogyan kellene lennie? Szükség van a táplálkozás megváltoztatására globális szinten?

 

Válasz:

A jelenlegi mezőgazdasági rendszer valószínüleg nem fogja tudni ellátni a növekvő népességet, mert túlságosan függ a fosszilis energiahordozóktól. A sikertelenség oka sokkal inkább az elsosztásban, mintsem a termelésben keresendő. Meglepő azt látni, hogy a világ gabona termelésének egy része autók táplálására használatos (bioüzemanyagok előállítása által), míg majd egy milliárd olyan ember él, akik nem tudnak jóllakni. Hasonló probléma kapcsolódik az étrendhez. Miközben a gazdag országokban élő emberek számára elegendő húst igyekszenek termelni, a szegényebb országokban élő emberek számára nem jut elég földterület arra, hogy saját magukat etetni tudják. A hús tömegtermelése (különösen a marhahúsé) nem hatékony és az évek során a piaci folyamatok képtelenek voltak arra, hogy ezt a problémát megoldják. A kérdés, miszerint a permakultúra tervezési stratégiák ezeket a problémákat meg tudják-e oldani továbbra is elöttünk áll. A permakultúra nem képes arra, hogy varázsütésre tömegesen megnövelje a globális élelmiszertermelést, de az élelmiszerelosztásban olyan javulást tud előidézni, hogy képessé válunk arra, hogy 9 milliárd embert élelmezzünk. Ebben a kérdésben a permakultúrás megközelítés a következő: "fogyassz kevesebb húst", "különböző fajta húsokat" és "fogyassz szezonális, helyi élelmiszert" "tengeren túli, szezonon kívüli élelmiszer" helyett.

 

 

 

8. Kérdés: A permakultúra a 70-es években indult. Azóta mennyit haladt előre? Van valamilyen adatod az előrehaladásról (emberek vagy farmok száma, akik ezt a megközelítést követik; könyvek vagy cikkek száma, amik ebben a témában íródtak; a permakultúrás szövettségek száma a világon; stb.)? Mennyire elterjedt a világon?

 

Válasz:

Kezdjük Ausztráliával. Szóval, a permakultúrát itt jobban ismerik, mint a világ más országaiban. Sok ember úgy tekint rá, mint egy barátságos módszer az élelem otthoni megtermesztésére, de a politikai intézmények továbbra sem veszik komolyan. Ausztráliában nagyon sok aktivista van (a populáció méretéhez viszonyítva), de a világ összes aktivistájának csak egy nagyon kis részét teszik ki. Mostanra a világ szinte minden országában vannak permakultúrás projektek. A permakultúra fejlődése különböző utakat járt be. Van néhány ország, mint például Kína, ahol a permakultúra nagyon piciny. Míg más országokban, mint Kambodzsa, Kuba, Vietnám, a kormány támogatja a kisgazdaságokat és ez segíti a permakultúra elterjedését. Végezetül pedig, a gazdag országokban a permakultúra alulról építkezik: az emberek önérdekükből cselekszenek. A fejlődés tekintetében, néhány eredeti és fontos ötlet fejlesztése nehézségekbe ütközött anyagi források hiánya miatt, míg más, külső ötletek (amelyek a permakultúrával párhuzamosan fejlődtek), megerősítették a permakultúrát. Egyre több (valószínüleg több százezer) ember végzett permakultúra kurzust és egyre több könyvet adnak ki különböző nyelveken. A permakultúra kevésbé közvetlen módokon is terjed; némely ötletet azok a gazdák is használnak, akik egyáltalán nem permakultúrás gazdálkodók. Mivel a permakultúra nem tisztán szétválasztható konkrét módszerek összessége, ezért nehéz a mezőgazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatását számszerűsíteni.

 

 

 

9. Kérdés: A gazdaság egyik legnagyobb krízisét éljük: a nyugati országok mély gazdasági válsággal állnak szembe, emelkedik a munkanélküliség és az adósság (köz- és magánszférában egyaránt). A feltörekvő országok gyorsabb ütemben növekednek, mint amire számítani lehetett és az ő nyomásuk a Föld készleteire fenyegeti a Föld társadalmi és környezeti stabilitását. Szerinted szükség van-e a változásra a gazdaság elveiben? Milyen változásra? Az egyik legnagyobb probléma a fejlett országokban a fiatalok egyre emelkedő munkanélkülisége. Mit javasolsz a fiataloknak? Visszatérés a mezőgazdasághoz segíthet-e ebben a kérdésben?

 

Válasz:

A jelenlegi gazdasági rendszerben a lufi gazdaság uralkodik; hit a folyamatos növekedésben ami túlfejlődéshez és az eszközértékek inflációjához vezet. A probléma az, hogy a gazdasági lufik mindig kipukkannak: a jólét időszakát mindig a válság időszaka követi.

 

 

"A jelenlegi vagyon nagy része a valóságban

nem létezik és eltünni hivatott.

Meg kell találnunk az utat, hogy megbirkózzunk

válsághelyzetek sorozatával, amelyek a jelenlegi

gazdasági rendszer összeomlását fogják követni."

 

 

 

Jelelnleg hatalmas mennyiségű vagyon a valóságban nem létezik és a pénz ami alátámasztja eltűnik. Sajátos megoldás a vagyon illúziójának problémájára az, hogy elfogadjuk az érték deflációját és a válságot igazságosabb módon kezeljük. Ez egy párhuzamos gazdaság létrehozását jelenti, egy új gazdasági rendszert (ahelyett, hogy a jelenlegit újítanánk), amely segít megbirkózni a jelenlegi gazdasági rendszer összeomlását követő válságok sorozatával. Szerencsére ez a párhuzamos gazdaság, amely a háztartásokon alapszik, természetesen fejlődik a gazdaság összeszűkülése során. Észrevettük, hogy az érdeklődés a permakultúra és egyéb hasonló dolgok iránt, melyek az emberek igényeinek egyszerű és közvetlen kielégítésvel foglalkoznak, anticiklikusak a hagyományos gazdasággal: amikor a gazdaság szegény, a permakultúra iránt növekszik az érdeklődés, azonban, amikor a gazdaság nagyon gyorsan növekszik, a permakultúra iránti érdeklődés lecsökken. Visszatérés a helyi gazdaságokhoz lehet a megoldás a fiatalok munkanélküliségi problémájára is. Jelenleg azt látjuk, hogy a gazdag országok egyetemei olyan embereket formálnak, akik összetett munkák elvégzésére képesek hatalmas intézményekben vagy vállalatoknál. Mindeközben a rendszer nem kínál számukra ilyen munkákat. Ugyanakkor egyéb képességek hiánya miatt ezek a fiatalok foglalkoztathatatlanná válnak. Ezzel szemben a helyi gazdaságban a fiatalok különböző (nem feltétlenül mezőgazdasági) képességeket sajátíthatnak el, melyeket a helyi piacon használhatnak és egyéb árucikkekre és szolgáltatásokra cserélhetnek. Az átalakulás nem lesz fájdalommentes, de jobb lesz, mintha a növekedés visszatérésére várnánk ésgolbális gazdaság méltányosabb elosztásában reménykednénk.

 

 

 

10. Kérdés: Végezetül, ha küldhetnél egy üzenetet az emberiségnek, mit tanácsolnál nekik, mit tegyenek, hogy hosszútávon megőrizhessék önmagukat és a bolygót?

 

Válasz:

Reziliencia, rugalmasság az olajjal, a hitellel és a technológia hanyatlásával szemben. A legfőbb üzenet, amit adnék: olyan modelleket kell létrehozni, melyek működőképesek egy hatalmas pénzügyi piac nélkül és olyan technológiák nélkül, melyeket csak a világ néhány országában fejlesztettek ki. Olyan rendszereket kell kiépítenünk, melyek a helyi embereket támogatják és helyi igényekhez alakítva adaptálhatók. A folyamat során a központosított rendszerek reformjához szükséges ismeretekhez és politikai befolyáshoz jutunk mielött ezek a rendszerek teljesen működésképtelenekké válnak. És ha elbukunk ebben az utolsó feladatban, még mindig használhatjuk a megszerzett ismereteket és a háztartások illetve közösség szintjén kivívott autonómiát arra, hogy lassan új gazdasági és politikai intézményeket hozzunk létre a központosítottak összeomlását követően.

 

 

• < Előző
• Következő >