- Részletek
- Írta: Istvan Schmidt
- Kategória: Fordítások
- Közzétéve: 2013. március 04
- Találatok: 4169
Ez a könyv akkor kezdődött, amikor egy olyan kertben jártam, amelyiknek olyan hangulata volt, mint az azelőtt látott kertek egyikének sem.
Valami olyan elevenséget éreztem benne, mint amikor korábban trópusi erdőkben jártam vagy korall szirteknél búvárkodtam, ahol a sok összekapcsoló rész egy élő és dinamikus egésszé áll össze. Természetes bőséget árasztanak ezek a helyek. Szomorú, hogy mennyire hiányzik ez az érzés minden ember építette tájból, bármerre is mentem. Annyira gazdagnak tűnnek a természeti tájak, pezsegnek az elevenségtől, morajlik bennük az élet a mi kertjeinkhez képest. Miért van az, hogy míg a vadon erdei és mezői könnyedén fürödnek a kavargó bőségben, addig mi kínlódva nevelünk fel egy pár virágot! Miért kínálnak kertjeink olyan keveset a többi élőlénynek ? A mi kertjeink egy-dimenziós, egyszerű felépítése csak pár zöldséget és virág ad, ha ugyan ad. Eközben a természet egyszerre ezer dolgot meg tud tenni: Élelmet és élőhelyet nyújt a rovaroknak, a madaraknak, a kígyóknak és az őzeknek, gyűjti, tárolja és tisztítja a vizet, megújítja és gazdagítja a talajt, tisztítja és illatosítja a levegőt, stb, stb.
Azután jártam egy kertben, ahol éreztem a természeti rend működését, mégis tele volt gyümölcsökkel és zöldségfélékkel. Hamarosan más hasonlókat is találtam. Néhány úttörő ember olyan tájat alkotott ezeken a helyeken, ahol felhasználják a permakultúra és az ökológiai tervezés új technikáit ugyanúgy, mint az ősi népek és biokertészek régi módszereit, ahol a hangulat a természetet idézi, de közben az embernek is otthont ad. Ezeket az igazi kiskerti ökoszisztémákat a természettől ellesett módszerekkel és felfogással tervezték, és olyan eleven a hangulatuk, mint bármelyik erdőnek. Szerettem volna meg tudni, hogy miként lehet ilyen helyeket létrehozni, és segíteni akartam másoknak is újabbakat létrehozni.
Olyan új környezetet képviseltek ezek a kertek, amely egyszerre gondoskodik az emberekről és a természet többi tagjáról. A konyhakert és a természet közeli kertészet egyfajta keresztezéseként képzelhetjük el őket, de ennél többet jelentenek. Ezek igazi kiskerti ökoszisztémák, és nem csak darabokra hullott részek, melyek ugyanolyan rugalmasak, változatosak, termelékenyek és szépek, mint az igazi természeti rendszerek. Nem csupán virágzó kirakatok vagy nyílegyenes veteményes sorok. Nem is azok az ágas-bogas szedres bozótok, amelyek sok természet-közeli kertet jellemeznek. Ezek olyan helyek, ahol a tudatos tervezést ötvözték a természet alapelveinek tiszteletével és megértésével. Az eredmény olyan eleven és harsány bőséget árasztó környezet, ahol minden rész együttműködve terem élelmet, virágokat, gyógy- és konyhai növényeket, sőt még munkaalapanyagokat és jövedelmet is ad az ott lakó embereknek, miközben változatos élőhelyet nyújt a segítő rovaroknak, madaraknak és más vadaknak. Olyan helyek, ahol a munka javát a természet végzi, de ahol az emberek épp olyan szívesen látottak, mint a Föld többi lakói.
Bár ez a könyv a környezetbarát kertépítésről szól, de ez nem egy ökofanatikus kiáltvány. A könyv a kertészetről szól, teli kertészeti technikákkal és tanokkal. Mégis a sorok között ott a kérés a fogyasztás csökkentésére és az önellátóbb életvitelre. Talán mindenki, aki kezébe veszi ezt a könyvet, tapasztalta azt a környezeti pusztítást, amit az emberiség az elmúlt pár évtizedben végzett, ezért nem zaklatom olvasóimat szörnyű statisztikákkal. Elég annyi, hogy jobban kell csinálnunk. Ez a könyv megkísérel egy járható utat mutatni. A hazai földjeink irgalmatlan mennyiségű erőforrást emésztenek fel. Igényeink kielégítése arra ösztönöz, hogy a vadvilágot kíméletlenül átalakítsuk ipari jellegű mezőgazdasági területté vagy ipari erdővé. Azonban az udvaraink, a városi parkok, a járdaszegélyek, sőt még a parkolók és hivatalok udvarai is olyan buja, termékeny és vonzó területek lehetnek, amelyek segítik a természetet, miközben nekünk is bőven teremnek, a mostani üres füves terek helyett. Ez a könyv megmutatja, hogy csináljuk ezt, felhasználva a fenntartható tájformálás úttörői által megalkotott technikákat és példákat.
Feltételezem, hogy az olvasóim többsége már egy kicsit kertészkedett. Gaia kertjei nem egy bevezető kertészeti könyv, de azért megkíséreltem néhány új technikát és fogalmat annyira elmagyarázni, hogy egy kezdő kertész is meg tudja csinálni őket. Sok olyan témát érintettem, amely elég nagy ahhoz, hogy magában is kitölthet egy könyvet, így fájó szívvel korlátoznom kellett, hogy milyen mélyen merüljek egy-egy lenyűgöző témába. Ez talán idegesíthet néhány olvasót, de mellékeltem egy széljegyzetekkel ellátott bibliográfiát és forrásjegyzéket, amelyből tovább lehet ezeket a témákat tanulmányozni.
A könyv legtöbb ötlete nem az enyém. Sok itt bemutatott megoldást már a bennszülött népek már évezredek óta gyakorolnak, vagy a legkülönfélébb kertészek dolgozták ki őket. Ezek megtalálhatók az ökológia tervezés és a permakultúrás könyvek egyre bővülő tárában. Ebben a könyvben megpróbáltam a permakultúrás gondolatokat ötvözni az ökológia növekvő megértésével arról, hogy mi működteti a természetet. Csak egy - két itt leírt megoldásra és elképzelésre formálok magamnak jogot, azokra is csupán azért, ahogy bemutattam őket. És természetesen, minden hiba az enyém.