Kivonat David Holmgren Crash on Demand című esszéjéből:

 

Holmgren legújabb esszéje alaposan meghimbálja a Fenntarthatóság kis hajóját, és a hajónak sok fáradt utasa tiltakozik az arcába csapódó víztől megriadva. A tajtékok barna színűek, piszkos barnák.

A környezeti válságot már nap-mint-nap a bőrünkön tapasztaljuk, ahogy a túlterhelt természeti rendszerek recsegnek, és közben a geológiai erőforrásaink fogyatkoznak, ha nem is merültek még ki, de egyre szűkösebbé válnak. A válsággal már régóta sokan foglalkoznak, de arra a kézenfekvő kérdésre, hogy "Mit tegyünk", csak kevesen adtak konkrét választ. Egyik ilyen válasz volt az első olajválság után keletkező permakultúra, ami olyan fenntartható rendszereket tervez, amelyek egy alacsony energiafelhasználású világban is működőképesek lesznek. David Holmgren, a permakultúra társalapítója nem csak a fenntartható rendszerek tervezési alapelveit dolgozta ki, de közeljövő változásainak is felvázolta a jövőképeit. Ezekben a válság két meghatározó tényezőjét emelte ki: a olaj-kitermelési csúcsot (röviden olajcsúcs - ld. Peak oil) és a klímaváltozást.
Négy jövőképet vázolt fel a klíma és az energia tengelyén.


A Barna Technológia világa válik uralkodóvá, ha az energia kimerülés lassú lesz, de azt gyors klímaváltozás kíséri. Ezt a világot erős állami irányítás mellett a nagyvállalatok uralják. Hatalmas nem hagyományos energiakitermelő projektek indulnak, és fejlesztik az atomenergiát. A gyors klímaváltozás ütős lesz, amit megint csak hatalmas energia-intenzív beavatkozásokkal lehet ellensúlyozni, olyan megoldásokkal, pl. az ipari mezőgazdaság fejlesztésével, amelyek magunkban is tovább gyorsítják a felmelegedést.

A Zöld Technológiánál viszonylag minden kedvező, vagyis csak lassan fogyó energia, és enyhe klímaváltozás mellett meg lehet valósítani a váltást a megújuló energiákra és az áttérést az elektromos áramra. Kisebb zavarok árán fokozatosan át lehet állni kis léptékű, helyi és megosztott megoldásokra, és ezek a nagyobb társadalmi egyenlőség felé hatnak.
A Zöld Örzők világában a hirtelen lezuhanó energiatermelés olyan zavarokat okoz, ami még a klímaváltozás elszabadulása előtt maga alá temeti az ipari társadalmat. A környezeti feltételek még elég jók, ezért újra lehet építeni egy természeti alapokon nyugvó társadalmat pl. a permakultúra segítségével.
A Mentőcsónak a legsúlyosabb, a gyors energiakimerülésen és durva klímaváltozáson alapuló forgatókönyv, amikor az egészet elszabtuk, és jön a Mad Max világa. A civilizáció erőszakos körülmények között szétesik, és csak néhány helyen kis közösségekbe szorulva próbálják megőrizni a tudást hosszú sötét időszak utánra.
Plusz egy: A Techno Utópia volt valaha az ötödik. Még nem is olyan régen, alig tíz évvel ezelőtt még szerepelt a forgatókönyvek közt ez a világ, ahol minden jó lesz, a tudomány mindent megold, az erőforrásokat pótoljuk, mindenki boldog lesz, és a Marsra járunk piknikelni. Hát, ez valamiért már lekerült a műsorról. Mindenesetre érdemes megnézni ennek a négy forgatókönyvnek az ábráját: a klímaváltozás a meghatározó, a jobb világok az enyhébb klímaváltozás mellett a rosszabbak az erősebbnél alakulhatnak ki.

A válság első évei nem a korábbi elképzelések szerint alakultak. A kitermelési csúcs (Peak Oil) elméletének megfelelően Holmgren gyors energiakimerülésre számolt, amitől az ipari termelési rendszerek összeomlanak, ami a széndioxid-kibocsátást lecsökkentve megoldotta volna a klímaváltozást, és a Föld Őrzőinek a jövőképe irányába indultunk volna el. De a hagyományos kőolajnak a 2008 -ban elkezdődő kitermelési csúcsa megmutatta, hogy ez modell túl egyszerűsített volt. Az olajtermelés csökkenése tényleg okozott zavarokat, de az ipari társadalom energia-alapja összetett, és viszonylag rugalmasan tudja a hiányt más forrásokból pótolni. A nyersolajhiány miatti erős áremelés egyrészt lehetővé teszi a nem hagyományos (drága) erőforrások kitermelését, másrészt az áremelés csökkenti néhány országban az ipari termelést, és ez enyhíti az energiahiányt. 2008 óta véget ért az olcsó energia kora, de drámai energiahiány nem lépett fel, az összeomlás elmaradt. Lassú energia-kimerülés kezdődött, ami a Zöld és a Barna technológiának nyit utat.

A Zöld Technológia és a klímaváltozás kölcsönösen függnek egymástól. Egyrészt a zöld tech természeti erőforrásokra támaszkodik, mert csak egy stabil klíma mellett fejleszteni a vidéket, átállni biogazdálkodásra, növelni az önellátást és a zöld erőforrások használatát. Másrészt ha átállunk a megújulókra, akkor ez fékezni a klímaváltozást. Mindenki nyer. Azonban az átállással már eléggé elkéstünk. Nagyon gyorsan kellene csinálni, jó lenne legalább a legszennyezőbb energia-hordozók égetését azonnal befagyasztani, és általában visszafogni az energia felhasználást. Azonban ehhez gyakran nincs meg a közös akarat, még a gazdagabb országok lakói is tiltakoznak az energiaárba beépített támogatások ellen, míg a gazdasági válság szélén tántorgó többi ország nem is engedheti meg magának, hogy az energiacsökkentés útjára lépjen, mert ez a termelés visszaesését okozná, és olyan életszínvonal csökkenést, ami a társadalom alsó felében már nem elviselhető, és ez elkerülhetetlenül társadalmi robbanásokhoz vezet, vagy jobb esetben csak leszavazzák a keménykedő kormányt.

Elindultunk a Barna úton. A csökkenő energia pótlására hatalmas projekteket indultak a kátrányhomok, a palagáz, a mélytengeri és a sarkvidéki olaj kitermelésére, ültetvényeket telepítenek bioüzemanyag-célú növények termesztésére, atomerőművet terveznek és évente több tucat új szénerőművet adnak át. A több tucat nem túlzás, az egyik elmúlt évben csak Kína egyedül 30 új szénerőművet indított be. Sikerült pótolni a kieső energiát, sőt még az energiabőség is beköszöntött. Az Egyesült Államokban a felfutó pala-gáz kitermelést mint az amerikai-energia reneszánszot köszöntötték, ami örökre megoldja az USA energiagondjait, mondták ezt tavaly, de idén már korrigáltak, hogy 20 évig, de 10 évig biztosan. Ez az egyik gond. A legbővebb fosszilis energiaforrások is végesek, és a mai felhasználási ütem mellett a hatalmas készletek is gyorsan kimerülnek. A barna technológia nem megoldja a kitermelési csúcs problémáját, hanem elhalasztja.
A növekvő széndioxid-kibocsátás közben tovább fűti a légkört. Nem csak az energiafelhasználás nő, hanem az új erőforrásokkal sokkal több széndioxid kerül a légkörbe. Elszalad a klímaváltozás, ránk záródik a klíma-kukta fedele. A versengő világgazdaságban hátrányba kerül, aki a széndioxid-kibocsátás megfékezésére pénzt fektet be, ezért kiszorul a gazdaságból. A még kibányászatlan fosszilis erőforrások pedig hatalmas vagyont jelentenek, amiről a tulajdonosaik önként nem fognak lemondani. Ez mind logikusan hangzik, de jól mondja James Lovelock erről összefoglalóan, hogy a klímaváltozást azért nem tudjuk megoldani, mert túl hülyék vagyunk. A klímaváltozás elleni harcot fokozatosan feladják, a hangsúly máris áttevődött a védekezésre.

A csődöt nem kell tátott szájjal várnunk. A jelenlegi világgazdaság pénzügyileg nagyon bizonytalan, egymást érik a hitelválságok. Az új energia beruházások nagyon drágák, rengeteg pénz összelapátolását igénylik. Pl. az USÁban több atomenergiai beruházás állt le pénzhiány miatt, mert aki a saját pénzét fekteti be, annak nem éri, túl kockázatos az atom. Másrészt a beruházásokhoz olyan fejlett csúcstechnológiai eszközök kellenek, amit csak a ma működő ipari világ együttműködése tud előállítani. Egy erős gazdasági visszaesés után nem biztos, hogy lesznek olyan pénzügyi és technikai feltételek, amivel újra lehetne indítani a gépezet.
Vonjuk ki tudatosan tőkénket a nagy világgazdaságból, és helyette fektessünk be a közvetlen környezetünkbe, a helyi vállalkozásba, közösségbe és otthonunkba - ezt javasolja Holmgren. Reméli, ha sikerül elég sok középosztálybeli fogyasztót életmódváltásra bírni, és átállítani őket független termelőnek, akkor ez lehet az bucka, amitől átbillen a pénzügyi rendszer, és beborul. Ha már a globális csőd elkerülhetlen, akkor legyünk hát minél előbb túl rajta, annál kevésbé leromlott környezetben kell újrakezdenünk.

Nagy felzúdulást váltott ki Holmgren javaslata a fenntarthatósági mozgalomban. Néhány nap alatt fél tucat cikk jelent meg általában ilyesmi kezdő sorokkal "...az általam egyébként nagyon tisztelt David Holmgren...", ami nem sok jót ígér. Igen, azt hiszem, sokan megijedtek, hogy az ilyen kijelentések elrontják az átalakulási és permakultúrás mozgalmak jó megítélését, nem lesznek többé a pozitív környezetvédők, hanem nagyon könnyen a bűnbak szerepében találják magukat. Holmgren a másik végén fogja meg botot, mikor azt mondja, hogy ha baj lesz, akkor úgy is mindenért mi, az alternatívok leszünk a felelősök. Hát akkor álljunk ki az igazunkért. Én képmutatónak is érzem az aggodalmakat: Van ugyan különbség aközött, hogy felkészülni a válságra vagy előkészíteni a válságot, de mindannyian tudjuk, hogy ha kivonjuk magunkat a globális rendszerből, akkor mindenféleképpen ellene dolgozunk.

A saját környezetemben viszont nem hiszem, hogy a mi kis megtakarításaink kivonása nagyon megingatná a nagy rendszert. De a tőke nem csak pénzt jelent. De fontosabb lehet nálunk a pénznél az eleven erőforrás, a saját időnk és erőnk, az életünknek az a része, amit a környezetünk fejlesztésére tudunk fordítani. Figyelünk Holmgren tanácsaira, akkor könnyítünk a természet terhein, és javítjuk a saját alkalmazódó képességünket ebben az átalakuló világban. A hangsúly változott, talán kevésbé az optimista, de nem fordult ki magából Holmgren, konkrét lépésekben ugyanezt kéri sok-sok éve, mióta megírta a 1978-ban a "Permaculture One" -t:

- Csökkentsd, használd újra, hasznosítsd újra (ebben a sorrendben)
- Művelj egy kertet, és fogyaszd a termését.
- Kerüld az importáld erőforrásokat, amikor csak lehet
- Használj élőmunkát és tudást az anyag és a technológia helyett
- Tervezz és építs úgy, hogy az tartós és javítható legyen
- Az erőforrásokat a bennük rejlő legnagyobb lehetőségekre használd (pl. Elektromosságot az eszközök meghajtására és - világításra, az ételmaradékot etesd fel az állatokkal)
- Használj megújulókat még akkor is, ha a helyi környezeti költségük magasabbnak tűnik (pl. inkább fával fűts, mint elektromossággal, épületfát használj építkezésre az acél helyet.)
- A nem megújuló és a belső energiát elsősorban megújuló rendszerek létrehozására használd (passzív napházak, kertek, víztartályok, erdők)
- Ha technikára van szükséged (pl. számítógépre), akkor kerül csúcstechnikás modelleket.
- Kerüld a hitelt és az ingázást.
- Kevesebb munka vállalásával csökkentsd az adód
- Alapozd életed a házad környékére, gyakorold otthon a felelősségérzetet

És ha a dolgok tényleg rosszra fordulnának? A négy forgatókönyv megoldásai különböző méretben, egymásba ágyazva dolgoznak. A barna technológia nemzetgazdaságokban működik, a zöld technológia városi vagy regionális, a föld őrzői közösségi szinten szerveződnek. Gondoljunk rá, hogy a mentőcsónak családi vállalkozás.

 

 

 

sistván