A másik gyakori pótkávé alapanyag a maláta, ami nem más, mint szárított gabonacsíra. A pótkávék gyakran búzamalátából vannak, kipróbáltam, és tényleg jó.
A malátát úgy csinálod legkönnyebben, hogy beáztatod a magokat, többször cserélve vizet, ha megszívták magukat, leöntöd a vizet és várod, hogy kicsírázzanak. Közben időnként átkevered, a rossz magokat kiveszed. (
hu.wikipedia.org/wiki/Mal%C3%A1ta )
Mikor fél-egy centisek voltak a csírák, a sparhelt sütőjében megszárítottam nyitott ajtónál, aztán megprököltem, ami szárazon sütést jelent sütőben (vékony rétegben) vagy serpenyőben. Elég macerás, mert meglepően nagy meleg kell neki, sokáig tart, de le akar égni, és képtelenség egyenletesre pörkölni. (Rendes kávépörkölő kellene hozzá) Teflonedényben nem jó csinálni, mert a teflon 280 fok felett elkezd tönkremenni (és mérgeket bocsát ki magából), és itt ez szerintem a szárazság miatt előfordulhat.
Mikor jónak tűnt (elkezdtek megjelenni az első fekete szemek, és mivel nem szenet égetünk, inkább abbahagytam), kihűtöttem, gabonappelyhesítőn átküldtem és kész. Mákdaráló nem vitte, porosodik, húsdaráló talán jó, ha nincs pelyhesítő.
Picit nehezebben oldódik ki, mint a rendes kávé, főzni szoktam 1-2 percet lábosban, mint régen csinálták, de majd megpróbálom a kotyogósban is.
Mi csak kullancskávénak hívjuk...
De a legjobb, hogy szinte bármiből lehet pótkávét csinálni, bükkmakkból, vagy sima búzából csíráztatás nélkül, persze nem véletlen, hogy a cikória meg a maláta terjedt el, de érdemes lehet kísérletezni. Búzából próbáltam is, az is jó lett, még kóstolgatni kell, egyelőre nem tudom, megéri-e a macera a malátakészítést.
http://www.huszadikszazad.hu/gazdasag/mibol-es-mimodon-allitjak-elo-a-potkavekat