Kisüsti főzési eljárás során az első főzés eredménye az alszesz.
Ez a főzés addig tart, ameddig lé csöpög a hűtőből a tárolóba. Itt nincs elő és utó párlat, rézeleje stb, ez emberi fogyasztásra nem kívánatos folyadék, 20-30%os alkoholfokkal.
Ezt a levet (alszeszt) a finomító üstben főzik készre.
Itt a főzés első 8-10 percében a rendszerben lévő oxidációs maradékok/oldott anyagok kerülnek a 80-90%os folyadékba. Ezt rézelejének hívják, ezt a főzőmester leválasztja. (hivatalos főzdékben megsemmisítik, otthoni körülmények között tisztításra használják)
Ezután jön a manna, a nedű, a finom pálinka egészen addig, amíg a kifolyó lé 45-50%os alkoholtartalomra nem csökken.
Innentől utópárlatnak/savanyú lének nevezik a terméket. Ezt a pálinkához adni nem érdemes, mert mint neve is sugallja, savanyú.
A kinyert középpárlatot desztillált vízzel illik behígítani 55%osra.
A tornyos rendszer lelke egy oszlop alakú berendezés, a deflegmátor. Ebbe egymás fölé kis, tálca alakú cilindereket építettek, melyeken a főzés során képződő gőz alulról felfelé halad, miközben a folyamatos nedvesség csökkentésnek köszönhetően egyre alkoholdúsabb lesz, illetve tisztul.
Ennek köszönhetően nincs szükség második szakaszra, nem kell külön finomítani a párlatot. A toronyból kikerülve ugyanazok a folyamatok mennek végbe, mint a kisüstinél; azaz itt is leválasztják a három párlattípust, folyamatosan figyelik a pálinka alakulását.
A tornyos főzési eljárással gyümölcsösebb, frissebb ízű, a kisüsti eljárással mélyebb, teltebb ízű jobban érő pálinkát kapunk.
