Az, hogy egy permakultúrás farm jobb hozammal rendelkezzen, mint egy intenzív kertészet, elég képtelenségnek tartom.
Ahhoz, hogy egy ilyen farm versenyképes legyen, folyamatosan magas értékű, változó termékeket kell előállítania a rétegpiacoknak, jó technológiával, jó marketinggel, közeli piaccal. Holzer is folyamatosan változtatja, mit árul éppen, megmentett gyümölcsfa csemetéket, pisztrángot, vadat, bármit, amit éppen mások nem, s mindig erős volt vendéglátásban. Az ő modelljét írja le
egy tanulmány, de nem érem el már.
Ez tény.
Amiben viszont egyedülálló egy ilyen farm, az önfenntartó képesség, amely más termelési módokra nem jellemző. Ezért javaslom kiindulni az elsődleges szerepből, a legkisebb energiát igénylő önellátásból. Második fontos szempont a rehabilitáció, mely során olyan területeket is életre lehet kelteni, amit már mindenki mezőgazdasági termelésre alkalmatlannak talált (pl.
Greening the Desert in Jordan)
Kérdés, mi a cél. Ha sok bevétel, akkor intenzív gazdálkodás a skála egyik végén, a minimál energiás önnfenntartó erdőkert a másik véglet, a kettő között pedig bármilyen kombináció.