Sajnos nem ismerem a megoldást. Sokat olvastam, gondolkoztam rajta. Némi tapasztalatom is akad. Mielőtt neki láttam az írásnak, megnézegettem, hol tartanak azok közösségek, közösség kezdemények, amik itt a Permafórumon fel vannak sorolva, hogyan állanak az ökofalvak és ....
Úgy látom nincs egy életképes közösség. Ha egy akad is, ott sem természetes környezet kíméletes használata tartja össze őket, hanem a vallás. Az, hogy a régi paraszti gazdálkodást igyekeznek visszahozni némi bio, öko, perma fűszerezéssel inkább következménye a vallásnak.
Olvasmányaim között utána mentem kicsit a kibuc mozgalomnak is. Hogyan működött/működik? Ha valakit érdekel:
www.doktori.hu/index.php?menuid=193&lang=EN&vid=10761
Megéltem a magyar szocializmust, most éljük az eredeti tőkefelhalmozást.
Azt látom, látjuk, hogy nem hosszú életűek sem az önszerveződő közösségek, sem a pártdiktatúrák által létrehozottak.
Számomra valamiféle fény látszik a sok bukott elmélet között. Ez olyan, amivel tudok azonosulni és azt vélem, hogy ez változást hozhat.
Amit most írni fogok azért lehet, hogy megkövezzetek, de úgy gondolom ezen el kellene gondolkodni.
Hiszek abban, hogy lehetséges az egyéni érdek és a közösségi érdek egybeesése. Együtt kell működnünk, meg kell állapodnunk. Félre kell tenni az egyéni önzésünket a közösségi érdekkel szemben.
Egyéni érdek, közösségi érdek. Naponta döntünk róla. Döntéseink következménye egyre nyomasztóbban hat vissza ránk. Ha megnézzük hova jutottunk, nem leszünk túl lelkesek. A társadalom harmada fizikailag éhezik, elkeseredett, néhány százaléka dúskál, dőzsöl, dicsekszik, villog, habzsol, stb.
Szabó György 2009-ben publikált cikke „A tisztességes magatartás kialakulása: JÁTÉKELMÉLETI ELEMZÉS” azzal foglakozik, hogyan lehet maximálni a játék jövedelmet. Az elméletet kiterjeszti a társadalomra is. Arra a következtetésre jut, hogy társadalom erkölcsi válságnak, az az oka, hogy az egyéni önzés érvényesül a közösségi érdekkel szemben. Bemutatja a mindennapi élet döntési helyzeteit:
Döntünk, amikor sorban állunk, hogy tolakodjunk vagy ne,
döntünk, amikor tanuljuk a szakmánkat, hogy tisztességesen tanulunk vagy iskolát kerülünk,
döntünk, amikor utazunk a buszon, hogy bliccelünk vagy nem,
döntünk, amikor a piacon vásárolunk, hogy kérünk számlát/blokkot vagy nem,
döntünk, amikor tisztességesen elvégezzük a munkánkat vagy nem,
döntünk, amikor kihívjuk a szerelőt, bojlert javítani, hogy kérünk-e számlát vagy nem,
döntünk, amikor közlekedünk, hogy szabálytalankodunk vagy nem,
döntünk, amikor zöldséget, gyümölcsöt termelünk, hogy úgy állítsuk elő, hogy az ne tartalmazzon egészségkárosító vegyületeket vagy marad benne növényvédő szer,
döntünk, amikor törvényhozóként/nyertes pártként/uralkodó osztályként törvényeket hozunk a parlamentben és meghatározzuk kinek, mihez van joga, kinek biztosítunk előnyt /a többiek hátrányára, mert olyan nincs, hogyha valakinek előnyt adunk, akkor ne legyen olyan, akinek hátrányára van/,
Döntünk, amikor a párt tagságunkat előnyben részesítjük a pályázatok elbírálásnál, ezt a döntést is csak mások rovására tehetjük,
Naponta hozunk döntéseket, amivel alakítjuk társadalmi környezetünket, közérzetünket, társaink viselkedését. Ha rosszul végezzük a munkánkat, megkárosítjuk azt az embert, akinek végeztük a munkát. Ha nem fizetjük be az adót, megkárosítjuk a közösséget, aminek következtében nem jut elég pénz egészségügyre, oktatásra, honvédelemre, útépítésre,..
Sokan érezzük, hogy ezt lehetne másképp csinálni, jobban csinálni, tisztességesnek lenni egymással. Ha én tisztességesen végzem a munkámat kell, hogy számíthassak arra, hogy aki nekem dolgozik az is tisztességgel végzi munkáját. Ha én kivárom a sorom, akkor számíthassak arra, hogy aki ugyanott sorban áll nem sunyizik, nem tolakszik elém.
Ha én befizetem az adót a közösségi alapba, akkor a másik is befizeti. Ha zöldséget, gyümölcsöt vásárolok, biztos lehessek abban, hogy nincs benne permetszer, egyéb tartósítószer maradék. Ha én betartom a közlekedési szabályokat, más is betartja….
Ha mindannyian betartjuk a tisztességes viselkedés szabályait, akkor ez jó hatással lesz egyéni és társadalmi jövedelmünkre, közérzetünkre, az egészségünkre, és javulna a közterhekből finanszírozott egészségügyi ellátás, az oktatás, honvédelem, stb
„A tisztességes magatartás kialakulása… „ , amit Szabó György jegyzett a 2009. márciusi Fizikai Szemlében.
fizikaiszemle.hu/archivum/fsz0903/szabo0903.html
Szabó György érvelése számomra meggyőző. Ha „csak” a társadalmi közérzet javul ezáltal, már az is óriási nyereség.
Az író javasolja a játékelmélet középiskolai oktatását is. Ez már 2014-es keltezésű.
slideplayer.hu/slide/1911082/
Nagyon jónak tartom középiskolások oktatását, ha az utódokat már az iskolai oktatásban arra ösztönzik, hogy az egyén és a közösség, akkor jár jobban, ha tisztességes és együttműködik.
