Sziasztok!

Elkezdtünk foglalkozni a gondolattal, hogy jó lenne állatokat tartani. Alapvetően nem élelmiszerforrásként, inkább azért, mert fontos szerepet tölte(né)nek be egy rendszerben, ill. azt látom, hogy milyen jó hatással vannak a gyerekekre.

Tudatlanok vagyunk a témában, de hogy egyáltalán elkezdjünk felfejlődni, az a topik címében is megfogalmazott kérdéstől is függ.

Elég "mozgalmas" az életünk, sokat nem vagyunk itthon, és a tavaszi-nyári időszakban is elmegyünk többször egy-egy hétre. Evidens, hogy hosszabb elmenetel esetén az ember megkér egy barátot, hogy segítsen.
De pár nappal mi a helyzet?
Kit mennyire kötnek az állatok "röghöz"?

Egy barátunk egy napra nem megy el, mert van 15 tyúkja, és azokat naponta kiengedi és bezárja. (A tyúkólt a tetőig drótkerítés veszi körbe.)

Nem a magunk szabadidejét sajnálnám, hanem őket.
Szeretnénk felelősen dönteni.

Köszi a válaszokat!

Szia,
ez a probléma nálunk is felmerült, és mi kertvárosi környezetben (a kutya-macska tartást nem számítva) egyetlen megoldást találtunk: méhek. Nem kell etetni-itatni őket, hetekre magukra hagyhattuk a kaptárokat, és a kertnek is nagyon jót tettek.
Két éven keresztül volt 4 méhcsaládunk, ősztől tavaszig csak a kaptárat kellett védeni, hogy egerek vagy bármi más ne zargassa a családokat, tavasztól őszig volt velük munka, de nem folyamatosan, lehetett a ráérősebb időszakokban csinálni, és a gyerekek is nagyon élvezték.Jó buli volt a kereteket műlépezni, néha megnézni a családok állapotát, ilyenkor fel lehetett tenni a méhész kalapot, füstölni a füstölővel, és persze a legjobb a pergetés volt. Nekünk szerencsénk volt, a közelben volt egy profi méhész, tőle kaptunk oktatást, tanácsot, használhattuk a pergetőjét, csak a kézi szerszámokat kellett megvennünk. Aztán egy költözés (1 évig tartó albérlet) miatt megváltunk az állománytól, és nem kezdtük újra, de én most is azt gondolom, hogy a gyerekeknek nagy tanulság és élmény volt. Pl. nem félnek a méhcsípéstől, a mézfogyasztás olyan természetes dolog volt mint a lekvár evés.
Egyetlen gond lehet, ha a szomszédság fél a méhektől, vagy valaki allergiás. Ezt ajánlatos megkérdezni mielőtt betelepít néhány családot.
Városi környezetben a kutya-macska tartás a leggyakoribb ezért könnyű találni olyan jó szomszédot, aki szívesen vállalja a felügyeletet, vagy sok helyre lehet vinni őket is. Mi rendszeresen kutyával utazunk.
Kíváncsi vagyok másoknak milyen ötletei, tapasztalatai vannak!

Bennünket teljesen röghöz kötnek az állatok, néhány óránál hosszabban nem hagyjuk magukra őket, legfeljebb éjjelre, amikor be vannak zárva.

Egyelőre az infrastruktúra sincs meg, ami lehetővé tenné a szabadabb, mégis biztonságos létezésüket, de igazából az van a háttérben, hogy túlságosan fontosak számunkra, felelősnek érezzük magunkat értük.

Emiatt nem látom reálisnak, hogy egy napnál hosszabban valaha is felügyelet nélkül hagyjuk őket, még ha épp nincs is napi tennivaló. (nem kell fejni például)

Sajnos nekünk is gondunk van ezzel. Régebben, amíg a gyerekeink kisebbek voltak (már mind önállóak, nem laknak itthon) volt nyulunk és tyúkunk is, a kutya-macska mellett. De akkoriban vagy valamelyik tinédzser gyerek itthon maradt, és ellátta őket, vagy valamelyik nagyszülő ideköltözött addig, amíg elmentünk. Egy hosszabb útnál pedig fizettünk valakit, hogy a nyulakat naponta ellássa. Ez az út már nem járható.
Aztán évekig csak kutya-macska volt, őket bármelyik szomszéd elvállalta, ezt mi is megtesszük nekik. Sőt, a macska önellátó volt, kitettünk egy adag tápot olyan helyre, ahol a kutya nem fért hozzá, csak annyit evett belőle mindig amennyit kívánt, vizet pedig a kutya vödréből ivott, amit a szomszéd rendszeresen cserélt.
Most újra vannak tyúkjaink, és gondban vagyunk. Utaznánk, unokát látogatnánk, de ezeket nem lehet itthagyni. Nyáron ideköltöztettünk egy kedves rokont, akinek a panel után nyaralás volt az ittlét, de télen nem lehet egy majd 70 éves szívbeteg embert egyedül itthagyni a város szélén. HA leesik a hó, itt lapátolni kell, a fűtéssel nem boldogulna, stb.
Pedig nem szívesen számolnám fel az állományt, még terveim is vannak velük, de lehet, hogy mégis az lesz a vége.

Sziasztok,

nekünk a nyári dilemma után jött a 2 bárány, így már több, mint fél éve velünk vannak.
Nálunk is inkább az érzelmi kötődés van meg, mint hogy szegények éhen halnak.
Ahogy mi csináljuk ( nem télen) 840 nm-es kert van nekik.
vizet 2-3 naponta elég nekik adni, így elvannak magukban, ott tudnak legelni.
De ha jön a szárazság, akkor bizony kell őket vinni a rétre legelni.
Most télen szénát kapnak, 1 kis bála elég nekik 2-6 napig, attól függ mennyit tudnak mellé legelni Ilyenkor a vizük is befagy, szóval azt is kell cserélni, melegíteni.
Szóval sokszor, amikor este jövünk haza ( mondjuk 10-kor), és a hó miatt még elég világos van ( Hold, csillagok fénye visszaverődik) akkor el kezdenek sírni... Ilyenkor kiengedjük őket, és akkor tudnak kicsit mászkálni. Szóval hiányzunk nekik...
Félig ridegen vannak tartva, mert van egy kis beállójuk, ahol a kaja, meg a nyalósó van, meg ott aludni is tudnának, de inkább a tuják alatt teszik ezt.

összesítve, nagy felelősség bármilyen állatot is tartani...
megváltozik az életed tőle..
de én maximálisan ajánlom, hisz annyi örömet is adnak, meg mókát, meg látod, ahogy fejlődnek.. csodás érzés

Nálunk kecske volt 4 évig. Hosszabb időre nyáron nem tudtunk elmenni, mert fejés volt reggel és este. A tyúkokat és egyéb háziállatokat könnyen bevállalták a szomszédok, de a fejés és mindennap friss zöld miatt a kecske problémásabb volt. 1 alkalommal mentünk el 1 hétre nyaralni a 4 év alatt. Persze többen mondták, hogy majd segítenek. De anyósom a nagy újaival nem tudott fejni. A másik szomszéd mindent megcsinált, a kecske viszont mire visszajöttünk, elég vad lett.