Igen, ha egyedül hagyjátok az állatokat, akkor arra készüljetek lelkiekben, hogy bármi történhet, amíg nem vagytok ott. Valószínűleg nem fog, de a lehetőség mindig fennáll.
A legpraktikusabb olyan viszonyban lenni a szomszédokkal, hogy nyugodt szívvel meg tudjátok kérni őket segíteni. Ha az önetetés, önitatás meg van oldva, akkor csak bezárni kell, az nem olyan nagy fáradság, ezt pár napra meg lehet oldani.
További lehetőségek, nálunk bevált: városi barátok, akik örömmel jönnek ki tanyára nyaralni, amíg mi lelépünk (nem városba megyünk
). Tavaly háromszor mentünk el, a tavaszi vendégek a kecskéket is megfejték, ősszel pedig átvittük a kecskéket a szomszédba, ott fejték őket. Télen meg már csak a széna és az itatás van, ilyen értelemben akkor a legkönnyebb elmenni. (Nekem nyáron nincs is kedvem elmenni, amikor végre hozza a gyümölcsét a munka.)
Azt hiszem őrizetlenül még nem hagytuk itt a tanyát fél napnál tovább. Az első évben pedig mi magunk felejtettük el becsukni a csibeólet, és mire este 9-kor észbekaptam, már üres volt...
Mondjuk mióta a kutyák megnőttek, nem jár be se a róka, se a nyest (lekopogom), ami jó is, mert a pulyka, gyöngyösök és néhány tyúk az almafán alszik. A többit zárjuk. Az egyik nyaraláskor viszont a boci folyton világgá ment, szegény vendégeink kergethették. Úgyhogy a pakliban sok minden benne van. De én azt szoktam mondani, hogy ez is egy jó "lelkigyakorlat" arra, hogy megtanuljuk elengedni a dolgokat. Kis szervezéssel sok minden megoldható, és tényleg sokat tud adni az ember életéhez, ha van állat.