A topic címére a válaszom röviden ez: miért is ne?
Úgy látszik, hogy
alkalom szüli a méhészt, - nálam most ez a téma előtérbe került, mivel egy idős méhész ismerősöm, akitől a mézet szoktam vásárolni, csökkentené az állományát, mert már nem bírja erővel. Mióta tudja hogy kisbirtokos lettem, finoman arrafelé terelget, hogy szívesen elad nekem jutányosan 10-12 családot (összesen több mint 60 van neki), és segítséget is ad hozzá (tudás/tapasztalat megosztása).
A fő dilemmám, hogy utoljára 8-10 évesen láttam közelről kaptárat (nagyapám annó méhészkedett, de túl korán meghalt ahhoz, hogy bármit megtanulhassak tőle); másrészt egyre inkább meg vagyok győződve róla, hogy nem akarom kitanulni a keretes/kaptáras méhészkedés minden fortélyát. Erre a meggyőződésre az vezetett, hogy az alapműnek tartott Örösi Pál Zoltán: Méhek között c. könyvéből a hétvégén kb. 280 oldalt átrágtam (a neten fellelhető), és számomra nyilvánvaló, hogy az ott leírt technikák 80%-át valószínűleg soha nem alkalmaznám. Egyébként tényleg alapmű, ahhoz hogy az ember megértse, mi is zajlik a kaptárban; illetve ahhoz, hogy az ember ne járjon úgy, hogy vesz néhány méhcsaládot, amiből két év múlva semmi sem marad. Viszont nálam nem az árutermelés a fő cél, és eléggé távol áll tőlem (és a permás gondolkodástól) ez a folyton beavatkozós, piszkálós stílus.
Annyit mindenesetre kiszűrtem, hogy permakultúrás célra a minél nagyobb keretes, minél nagyobb méretű kaptár lenne megfelelőbb, és/vagy klasszikus köpű vagy kas, illetve a nemrég neten megismert
geddekas. Csuja László írásaival már korábban találkoztam és eléggé fellelkesített, viszont ezek tudatosították bennem, hogy annyira nem értek semmit a méhekhez, hogy az már szinte fáj.
Jelenleg ott tartok, hogy bevállalnék 3-5 méhcsaládot, ebből mondjuk 3-at klasszikus nagyboconádi keretes kaptárban, 1-2-őt viszont szeretnék geddekasban elhelyezni. A keretes kaptár csak azért, mert enélkül szerintem nem tudnék értékelhető tapasztalatot megszerezni az öreg méhésztől. Ha a geddekas beválik, a szabványos kaptárak/keretek továbbértékesíthetők.
Ha van itt közöttetek tapasztalt méhész, szívesen vennék javaslatokat, tanácsokat; másrészt keresek olyan, barkácsolásban ügyes személyt, aki az egyébként nem túl bonyolultnak tűnő geddekast el tudná készíteni... elképzelhető hogy mást permást is érdekelne, tehát szerintem aki belefogna, jó eséllyel talál magának ezzel egy barkácsolós mellékjövedelmet.
Nagyon pozitív lenne, ha idővel a geddekasos tapasztalatokat tudnánk egymás közt megosztani. Nekem úgy tűnik, hogy a magyar méhésztársadalom jó eséllyel nem fogja befogadni Csuja László találmányát a megcsontosodott szokások, a szűklátókörűség, és a kemény profitorientáltság miatt; illetve hogy igazságos legyek, gyakorló méhész esetében figyelembe kell venni a sok év alatt fáradságosan kiépített eszközparkot is, aminek jó része fölöslegessé válna.
Egyébként céljaim a méhészkedéssel, fontossági sorrendben, a következők:
1. Gazdasági növények tökéletesebb beporzása (gyümölcsfák, szántóföldi kultúrák)
2. Biodiverzitás növelése
3. Tanulás - a rovarvilág jobb megismerése
4. Méz haszonvétel, saját fogyasztásra
5. Viasz haszonvétel, saját fogyasztásra és csereberére
6. Egyéb méhészeti termék (propolisz, méhpempő) saját használatra és csereberére
A puding próbája az evés - ha a permások nem, akkor ki rendelkezik elég nyitottsággal és etikai tartással ahhoz, hogy ez, egy magyar ember által kidolgozott módszer elterjedjen?
Kedvcsinálónak meg lehet nézni egy rövid videót
itt.