Megmondom őszintén, hogy a porcukros ötlet elsőre elmésnek tűnt, de aztán gyorsan észbe kaptam, hogy az atkák soha be nem gyógyuló nyílt sebet hagynak a méheken, tehát nem biztos, hogy járható út az, hogy egymás tisztogatásával tartsák kordában az atkákat.
Akarom mondani lehet, hogy az atkák szaporodási ciklusa valahol megszakad, de a fertőzött populáció attól még elhull, a család pedig szenvedni fog.

Tudomásom szerint a méhcsaládon belüli atkaszűrésnek, tisztogatásnak az egyedüli hatékony módja az, hogy a méhek a fertőzött fiasítást dobják ki... így szakad meg teljesen a ciklus. Lásd VSH méhek.

Amiket leírtam, egyelőre mások tapasztalatai, így nem tudom első kézből alátámasztani vagy cáfolni de remélem nálunk is működni fognak!

A porcukrozás nem azért hatékony, mert a méhek egymást letisztítják és ezzel együtt az atkát is eltávolítják. Azzal, hogy egymást tisztítgatják, nekünk volt könnyebb szemrevételezni őket. Olvasmányaink szerint az atkák jobban odatapadnak annál, hogy csak úgy le lehessen őket szedni. Sőt, sokszor egy másik méh által megrágcsált atka továbbra is vidáman él választottja hátán! Viszont állítólag a porcukorszemek meg tudják akadályozni, hogy fogódzkodjanak, így rendesen potyognak egy-egy cukrozáskor. A témáról bővebben angolul itt: scientificbeekeeping.com/powdered-sugar-...-really-work-part-1/
Ő a hobbiméhészeknek a hetenkénti cukrozást és a herefias lépektől való rendszeres megszabadulást javasolja.
S ez meg itt dilemmát okoz, mert nem feltétlenül akarjuk a méheket hetente nyitogatni...

A mai méztermelő méhek nagyrésze tenyésztett a méretét tekintve. Eredetileg a méhek a dolgozóknak 4,6-4,9 mm-es sejteket készítettek, de valakinek az jutott eszébe vagy jó 100-150 éve, hátha nagyobb méhek több mézet produkálnak, és ezért az előrenyomott lép sejtméretét megnövelte. Ma általában 5,5 mm-es sejtméretű lépeket lehet kapni (Angliában legalábbis) és az abban fejlődő méhek sejtben töltött életszakasza 21 nap. A kisebb méretű sejtekben növő méhek már 18-19 nap után kibújnak a sejtekből, így az atkának egy nappal kevesebb áll rendelkezésre, hogy a pete mellé bekerüljön a sejt lezárása előtt, majd ismét egy nappal kevesebb a fejlődésre a méh hamarabbi születése miatt, így kevesebb a lehetőség a párzásra is és a peterakásra.
Erről mi elsősorban Michael Bush előadásait nézve ill. weboldalán elérhető könyvét olvasva értesültünk www.bushfarms.com/beesnaturalcell.htm , de Ecovitka "Miért tartsunk méheket?" topikjába csatolt videón is említi a biodinamikus/ökoméhész hölgy .

Ha látunk változást, szólunk. Hátha a tapasztaltabb bioméhészek ötletei nálunk is beválnak! Egyelőre a "lányaink" nagyon jól néznek ki, a kukucskáló lyukon át pedig úgy látjuk, szépen haladnak a lépépítéssel, igaz, rá kellett jönniük, mit is kéne csinálni, mert előnyomott méhviaszléphez voltak szokva

A lépsejtek mesterséges méretnövekedéséről úgy emlékszem már Michael Thiele veszprémi előadásán is szó volt. Az atkák mindenképp a nagyobb sejtméretet keresik, ezért elsősorban a herefiasításban fejlődnek, mert azoknak a fejlődése is hosszabb (24 nap). Ahol kevés a herefiasítás (pl. műlépes keretek) ott persze nagyobb arányban jelennek meg a dolgozók sejtjeiben is. Van olyan kaptáras méhész, aki ezért egy-egy építőkeretet is berak a kaptárba, amit később kivesz. Ezzel jelentősen csökkenti az atkaszámot.

A porcukros kezelés a bioméhészek között bevált módszer. Atkaszámoláshoz is használják: egy adott méhmintát egy dobozban óvatosan összeráznak adott mennyiségű porcukorral (kissé morbid, de 50 g méh és 3 púpos evőkanál porcukor kell hozzá), majd a lehullott atkákat számolják. A méheket vissza lehet engedni a családhoz. Egy táblázat segítségével pedig meghatározható az atkafertőzöttség. Pontosabb, mint a spontán atkahullás számolása tálcán vagy fehér lapon.
Tapasztalatom nincs vele, még nem próbáltam.

Jómagam rendszeres atkaszámolást végzek (spontán atkahullás számolásával) a méhcsaládoknál, és ennek fügvényéban kezelem őket. Van olyan család (egyébként rakodókasos, tehát szabad lépépítésű), amit már második éve nem kezelek még az általam használt szerekkel (oxálsav, illóolaj) sem, mert olyan alacsony maradt az atkaszám.

Érdekes anyagot találtam ezzel kapcsolatban: www.nyugatbio.hu/eloadasok/letoltesek/fi...nitas_a_meheknel.pdf

Elnézést, úgy néz ki, hogy félreértettem a porcukros eljárást és annak mechanizmusát

Ami a műlépes sejtméretet illeti, itt Mo.-on többféle mérettel is dolgoznak (4,9-5,4mm, leginkább 5,3), de nem szabad elfelejteni azt, hogy ezeket a keretes lépeket több nemzedék felnevelésére is tervezik (nem csak a hozammaximalizására), és a nagyobb méret lehetővé teszi töb generáció bábingének a befogadására. A vadon élő méheknél és a szabadépítéses családoknál pedig a folyamatos rajzás és építés miatt ez ugye nemlétező probléma.
Nem mondom, hogy örögtű való az elképzelés, de ezzel a méhészek pont beleestek az ipari termelés csapdájába.

Kicsit én is utánaolvastam a Bushfarmsos dolgoknak és azt mondom, hogy remélem van benne igazság és ennek tükrében is örülök, hogy a szabadépítményes méhészet vonzáskörében vagyok

Itt van egy oldal, amin Csuja Laci is véleményezi a Bush Farms módszerét.
users.atw.hu/europaimehesz/modules/news/article.php?storyid=350

A dolgok lényegét tekintve nincs fontossága, de a méhek méretének változásáról továbbra sem találtam hivatkozást (csak a sejt méretéről). De az eddigiek alapján az tűnik logikusnak, hogy csak a sejtméret csökkent, a méheké pedig nem, és így csökken az atkának az élettere. Emiatt szereti a herefiasítást is az atka, mert sokkal tágasabb a bölcső. Jól látom?