Én úgy tudom, hogy a cob-házak a magyar népi építészet "csömpölyeges" falrakásának felelnek meg, és ehhez nem kell sem zsaluzni, sem szabályos téglát vetni.
A szakirodalomban található leírás:
Sárfal oly módon is készült, hogy az előkészített sárból gyermekfej, néhol emberfej nagyságú gombócokat szakítottak ki, és ezekből kézzel rakták a falat. Szakirodalmunk ezt a faltechnikát gömbölyeges sárfalnak nevezi (Barabás-Gilyén 1979: 38), a kézzel formált sárgombóc elnevezése viszont tájanként eléggé változatos: az Alföld északi vidékein gongyola, göngyöleg, gömölye, a Dél-Alföldön csömpölyeg, Zalában gombóc a szalmás sárcsomók megnevezése.
Tápén a leáztatott sárgaföldbe a töreken és polyván kívül gyékényhulladékot is szórtak. A kiszakított csömpölyeget hosszúkásra elnyújtották, s úgy rakták egymásra, ütögették össze. A falrakással a ház hosszában haladtak, és amikor egy sort körülraktak, az eleje már megszikkadt, és új sort kezdhettek.
Szentesi adat szerint a csömpölyeg készítéséhez legjobb az ún. fecskeganéjos föld. Száradás után ez olyan, mint az acél, és nem porzik. A szik alatti fehér agyagú földréteget nevezik így, amit a fecskék is keresnek a fészekrakáshoz (Bátky 1903: 316).
mek.niif.hu/02100/02152/html/03/187.html
Én láttam is ilyen építkezést a 80-as évek elején Szolnokon. Persze engedély nélküli építkezés volt....
Egy időben mi is elátszottunk a gondolattal, hogy hasonlót próbálunk csinálni, de visszarettentünk az engedélyezési tortúrától amely az ezredfordulón még borítékolható volt. Kísérletként melléképületet, kiszolgáló épületet (pl. füstölő) biztosan fogok csinálni egyszer.
Vitkáék Permalomja is nagyon tetszik, olyan jó, hogy lépésenként követhető a blogban az építkezés, így közelítő elképzelésem lehet a szükséges munka- és anyagszügségletről, és a ráfordított időről.