Srácok, rozsosbükköny tekintetében tuti van magyar kísérlet, én már 25 éve tanultam róla, szóval tuti kikutatták. Meglepetés is ért a minap ugyanis a konzulens tanárom pl olajretket ajánlott ha feltörném a lucernát, szóval... ez is tuti kutatva van.
Persze nem a ti területeteken. Az a szomorú, hogy nem lehet ilyen hazai infókhoz hozzájutni, persze amikor egy neves nemesítő tanárom azt mondta, hogy úgy végeztek szója kísérleteket 3 km re az ő szója kísérleti parcellájától, hogy nem is tudott róla... pedig gyanítom, hogy nem 10 000 ember foglalkozik ilyesmivel...
Az lenne a javaslatom, hogy szedjük össze mire vagyunk kíváncsiak, és megpróbálok anyagokat felhajtani? mit szóltok?

Szerintem is gyakorlatozni kellene. De azt csinálhatjuk félkomolyan is. Végül is elkezdhetjük, amit most kitalálunk. Csak kicsiben! Ez lesz a tesztelési szakasz. Olyan megfigyelés szerű. Jobb képünk lesz, arról, hogy jövőre mit is csináljunk. Vagy akár az őszi vetés idején. Csinálhatunk két parcellát (két beavatkozást, ahogy te írtad, Krisz). Akár replikációt. Talajmintát vehetünk a vetés elött. Ha lefagyasztjuk (ez az én esetemben még nem tudom, hogy hol történne, mert nincs fagyasztónk), szóval lefagyasztva tudjuk tárolni, amíg kitaláljuk, hogy hogyan finanszírozzuk a talajtesztet.

Hú, erről jut eszembe, hallottatok már a krowdfundingról? Pl. creativeselector.hu, indulj.be, kezdheted.hu. Egy magazinban olvastam róluk. Ez hogy lehet magyarul? Végül is közösségi támogatással mindenféle kreatív ötletek tudnak megvalósulni Ezek az oldalak egy linkként szolgálnak, ahol egy-egy projekttel be lehet mutatkozni és ha valakinek tetszik, akkor támogatja. Így a sok kicsi sokra megy alapon tök jó projektek is megvalósulhatnak, amikre egy-egy személynek vagy csoportnak egyébként nem futná.

A lényeg, hogy ha lefagyasztjuk a talajmintát, akkor időt nyerünk. Közben pedig nyoma marad annak amit csinálunk. A nitrogén tartalomra vonatkozó adatok nem biztos, hogy valósághűek lesznek, de az amúgy is elég változékony és mozgékony a talajban.

Egy-két fizikai tulajdonságot szerintem költségmentesen, vagy alacsony költséggel is tudunk vizsgálni. Pl. mérni tudjuk a talaj rögök (aggregátumok) stabilitását. Ez a talaj szervesanyag tartalmáról ad egyfajta képet. Szerintem ehhez nem kell puccos műszer. A talaj szemcséit különböző kémiai és fizikai erőkön túl, biológiai anyagok is összetapasztják (no meg a biológiai részben is van kémia és fizika és vica és versa). Minnél több a szerves anyag annál jobban tapadnak a talajszemcsék aggregátumokká, annál stabilabb a talaj.

Végül is egyik fő célunk a szerves anyag tartalom fokozása és a talajélet serkentése. Ennek az egyik legszembetűnőbb indikátorai a giliszták. Vannak tudományos módszerek a gilisztaszámlálásra is. Ismerek egy lányt, aki ezt csinálta. A neten is biztos van infó, de azért őt is megkérdezem. Talán erre is van alacsony költségvetésű megoldás. Nem kell, hogy mindenképpen fantasztikus méregdrága laborvizsgálatokra gyúrjunk. Az csak egy nézőpont. Lehet, hogy van más út is??? Ha más nem legalább kezdetnek. Hm?

Az AttilaK küldte phd dolgozatban ki van fejtve több módszer is ilyen fizikai vizsgálatokra, meg a gilisztaszámlálást is leírja. Ezek tényleg kivitelezhetőnek tűnnek házilagos körülmények között is.

Lehet, hogy a humusztartalmat is meg lehet mérni otthon. Hallott valaki ilyenről?

Engem a pihentetés és a fővetésű zöldtrágyázás hatása, és viszonyuk is eléggé érdekel. Tehát, hogy a kettő között mi alapján döntsön az ember, illetve mit várhat. De az egész kisérletezősdi amiatt érdekel, hogy kifejezetten permakultúrás dolgokat vizsgáljunk, amik a mainstream kutatásba még nem férnek be.

Hú de jó, hogy felhívtad a figyelmem erre a dolgozatra. Én nem jutottam el addig, hogy megnézzem sajnos, kár lett volna kihagynom...

Ezt írja a giliszta vizsgálatról és a giliszták fontosságáról:
Krisz, mit értesz az alatt, hogy fővetésű zöld trágyázás? Hogy csak a trágyázásért vetjük?

Szerintem nehéz lenne kifejezetten permakultúrás vizsgálatot találni. Vagy mire gondolsz? Az én meglátásom szerint a permakultúra annyi tudományterülettel van átfedésben. A zöldtrágyázás, amiről itt beszélgetünk az sem újkeletű dolog. Ma a kezembe akadt egy folyóirat, Small Farm Journal, 1980-ból. Sok régi cikk szerepelt benne, pl. egy 1913-as cikk ír a zöldtrágyázásról, mint egy módja annak, hogy a gazda fenntartsa a talaj termékenységét. Arra kezdek ráébredni, hogy semmi sem új, csak mi hisszük azt, valamiért... Na ja, a modern tudományos világan nem is nézik jó szemmel, ha 5 évnél régebbi cikkre hivatkozik valaki.

Igen.

Nekem is az az érzésem egy ideje, hogy nincs új a nap alatt, 100 éve kiadott könyvekben le van írva a legtöbb dolog, amin pörgünk.

Ezekkel attól még érdemes lehet foglalkozni, mai viszonyokhoz, vagy a mi klímánkhoz igazítani, de fennáll a veszély, hogy a biciklit találjuk fel. És van azért pár alapdolog, ami tényleg új. (bioszén, natural gardening). Ez az egyik irány.

Egy másik irány az lehet, ha a permakultúra, vagy akár csak az általa alkalmazott egyes módszerek teljesítményét összevethetővé tudjuk tenni a "hagyományos" gazdálkodással, mert ez szerintem hozzájárulhatna a terjedéséhez. Például meg lehetne mérni egy erdőkert outputját, a műveléséhez szükséges ráfordítást. Ezekkel meg az a fő baj, hogy nehezek.

No, én tavaly csináltam pár próbát, a cél az volt, hogy kiderüljön, a házikertben mennyire van lehetőség korrekt kísérletekeket végezni, tehát olyanokat, amiknek az eredménye mérhető, értékelhető.

Arra jutottam, hogy nagyon nehéz. Különösen, ha az embernek permakultúrás kertje van, egyenes vonalak, és nagyobb összefüggő területek nélkül. De nem lehetetlen.

Az egyik próbáról itt van három kép:







Ez egy trágyázási kísérlet, az ilyeneket a legegyszerűbb kivitelezni talán. 3 db 1x1m-es parcella, 20 cm-es védősávval, két kezelés (1 illetve 4 kg faszén négyzetméterenként).

Az eredmény: Szemre úgy tűnt, valamelyest jobban fejlődnek a szenezett növények, de legalábbis nem rosszabbul, ami pedig a szakirodalom szerint az első évben előfordulhat, ha közvetlenül adjuk ki a szenet. A borsó 2-3 nappal előbb kezdett virágozni. Egyéb mérhető eredmény nincs, sajnos nem láttam értelmét.

A nehézségek:

- Ismétlést nem volt erőm csinálni, mert ekkorában csak füves területeink voltak, ezt a területet négyen 1.5 óra alatt takarítottuk ki.

- Először borsót vetettünk, hamar kiderült, hogy az egyik parcellában egy sort elfelejtettünk elvetni. Úgy oldottuk meg, hogy a többi parcellában is kivettük abból a sorból a növényeket.

- Futókacsák laknak a kertünkben, el kellett ezért keríteni a kísérletet, hogy ott ne dolgozzanak, tapossanak, mert elképzelhető volt, hogy előnyben részesítk valamelyik parcellát, például nem ízlik nekik a faszén. A fehér szalag olyan, mint a villanypásztor, azt ismerik, így nem mentek be.

- A kontroll borsót csúnyán elkapta valami zöld tetűféle, majd átterjedt a kezeltekre is, de azokat idő híján kevésbé bántotta. Ezt persze szuper eredménynek is értékelhetném, de az is lehet, hogy véletlen. A borsó eredményeit ezért nem mértem meg, de ha megtettem volna, csodákat mutatna.

- Ezután csemegekukoricát vetettem, bár tudtam, hogy ez problémás lesz, mert túl nagy a növény, kevés fér el egy parcellába. Egy sort vetettem a parcellák közepére, a szélekre pedig karalábét. Jól kitaláltam, hogy túlvetem a kukoricát és minden parcellában az 5 legszebb növényt hagyom meg, de annyira rosszul kelt, hogy a 4kg-os parcellában összesen csak 5 növény volt. (Rosszabbul kel a kukorica a széntől? Megintcsak nem tudhatom) Ezért ott nem tudtam egyelni, tehát az a parcella hátránnyal indult.

- A karalábé gyakorlatilag nem kelt ki, túl meleg volt neki, vagy rossz volt a mag. Ami kikelt, abból se lett semmi.

- Kannából öntöztem a kukoricát a tövénél. Még ez sem triviális, hogy hogyan öntözöl egyformán a három parcellában.

- A kukorica elég egyenletesen fejlődött, megmérni megintcsak nem láttam értelmét az előzmények után, főleg, hogy egy egér is megrágta az egyiket, de finom volt.