Sziasztok!
A környékünkön a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) meglehetősen elszaporodott.
Ez egy nem őshonos, invazív faj, de hatóságilag senki nem igazán foglalkozik vele.
hu.wikipedia.org/wiki/Mirigyes_b%C3%A1lv%C3%A1nyfa
Első reakcióm a bálványfa kiirtása volt (ami egyébként több éves permanens harcot jelent ellene, mert nagyon jó túlélő), aztán a permakultúra alapelvei jutottak eszembe, miszerint alkalmazkodjunk mi a helyi természeti adottságokhoz, használjuk ki azokat, ne pedig erőlködve próbáljunk valamit az elképzeléseinknek megfelelően átalakítani.
Ahogy a wikis leírás is mutatja nehéz a fa hasznosítása, a biológiai korlátozása is akadályokba ütközik. Nekem esztétikai problémám is van vele: csúnya, bődös. Gyermekkoromban még nem volt elterjedt.
Ugyanakkor tiszteletre méltóan alkalmazkodott a szélsőséges viszonyokhoz, jó méhlegelő.
Ez az aktuális permakultúrás dilemmám. Hogyan jár el egy "jó" permie?