Gyorsan átszámoltam, mert a 3.000 ha rengetegnek tűnt; tehát egy kb. 3 km sugarú körről beszélünk - és a kritikus 300 ha-os terület kb. 1 km sugarú körön belül van. Köszönöm az információt, ez nagyon hasznos!

Elnézést kérek, hogy ide-oda kapva kérdezgetek, de néhány dologgal kapcsolatban igen kíváncsi voltam . Most megpróbálok kicsit összeszedettebben kérdezni.

Az eddigi hozzászólásaimból úgy tűnhet hogy kekeckedek, és valójában nem is tetszik a geddekas koncepció; az ellenkezője az igaz. Azért tetszik, mert úgy tűnik természetközeli a módszer, feltehetőleg jobb méhegészséget biztosít, úgy tűnik hogy egy extenzív vegyesgazdaságba jól beilleszthető, és (talán) teljesen kezdők is megpróbálkozhatnak vele.

Tehát most abból kiindulva, mintha már eldöntöttem volna, hogy 2-3 családdal belevágok mondjuk március-áprilisban a geddekasos méhészkedésbe, nézzük a gyakorlati kérdéseket:

1. Méhcsaládok beszerzése. Úgy tűnik, beszerezni leginkább "kereten eladott" méhcsaládot lehet; esetleg valamilyen műraj, söpört raj, amihez ismerős méhésztől hozzá lehetne jutni. Harmadik lehetőségként a kaptárban eladott komplett méhcsalád kínálkozik (alkalmanként, most nekem van egy ilyen lehetőségem). Melyik módszer a legkedvezőbb, főleg az állomány egészségi kilátásai szempontjából?

2. Betelepítés. Azt hiszem ez olyasmi, amivel egyedül nem birkóznék meg. Egy gyakorlott méhésznek egy "méhraj besöprése" című művelet a kisujjában van, nálam ez jó eséllyel balul ütne ki; nem különben az átfejlesztés. Apropó, van esély egy fekvő NB-kaptár átfejlesztésére?

3. Etetés, itatás. Utóbbi nyilván kisebb gond, főleg hogy 300 méteren belül több patak, kút és forrás is van. De azért szívesen építenék egy más célt is szolgáló, permás tavacskát a kasok közvetlen közelébe. Honnan tudom meg, hogy éheznek a méhek, hogy etetni kell? Először nem etetek és figyelem mi történik, vagy mindjárt az elejétől elkezdem a serkentő etetést?
Az etetéssel kapcsolatban a honlapján van egy megállapítás, ami szöget ütött a fejembe: "Való igaz, hogy a méhek fertőtlenítenek, de az ő teljesítőképességüknek is van határa, ráadásul mi olyan helyzetbe hoztuk őket az utóbbi 50 évben az etetéssel, amit korábbi életükben az elmúlt 40 millió év során nem tapasztaltak." Kifejtené ezt bővebben?
Azt hiszem nem vagyok egyedül ezen a fórumon, aki valahogy idegenkedik az etetéstől.

4. Az vagyon írva, hogy "Tavasszal kétszer vehetünk el mézet méheinktől. Először akác előtt...". Ha minimalizálni akarom az etetést, akác előtt nem veszek el semmit csak bővítem egy-két gyűrűvel a kast, az jó stratégia? Akác után nem az öregebb vegyes virágmézből, hanem a frissebb akácmézből vennék el valamennyit. Ez így kivitelezhető?

5. Az is vagyon írva, hogy "A napraforgó méz elvétele után elkezdjük a méhcsaládok téli felkészítését. Etessük a méhcsaládokat pipás etetővel sűrűbb cukorsziruppal..." - ha nem veszem el a napra mézet és egész őszön békén hagyom a családot, elmaradhat az etetés? Van még egyéb fontos teendőm betelelés előtt?

6. Atkairtás. Jól tudom, ezt ősszel célszerű elvégezni? Mivel ez egy parazita, gondolom a méhek ellenállóképessége ill. egészségi állapota kevéssé befolyásolja a varroa atka kártételét, tehát ha egyszer behurcolták akkor védekezni kell ellene. Van-e a geddekasnak valamilyen előnye/hátránya atkavédelem, illetve a védekezés technikája szempontjából?
Van egyáltalán esély arra, hogy a geddekasba már át sem vigyük az atkát, vagy hogy az állomány később olyan ellenállóképességre tegyen szert, hogy megbirkózik az atkákkal?

Sok kérdésem lenne még, de egyelőre ennyi elég lesz. Örülnék ha mások is kérdeznének.

Itt a fórumon a méhészkedős topicban észleltem némi szimpátiát a "vertical top bar" típusú kaptárakat iránt, valószínüleg a végtelen egyszerűségük miatt.

Ha megkérlek, összeveted a vertical és a horizontal top bar típusú kaptárak főbb erényeit ill. hátrányait?

köszönöm!

MÉHLEGELŐ NAGYSÁGA
Minél magasabb a nappali hőmérséklet és a páratartalom, annál nagyobb a gyűjtési távolság. Ha a hőmérséklet már reggel eléri a 20 C fokot, akkor a gyűjtési távolság akár 5 km sugarú kör is lehet. Természetesen minél messzebb kell menni, annál több az energia ráfordítás. Ezért szoktak a méhészek mindig a virágzó kultúra közepébe költözni. Természetesen aszályos időszakban hiába van meleg, de az alacsony páratartalom és nektár hiánya miatt a gyűjtési távolság leszűkül arra az 500 m sugarú körre. Aszály + növényvédőszer, képes kivégezni a méhcsaládot. De ha ezt tovább fejtegetem, akkor ezzel már eltávolodnék a kérdéstől.

Varre hive és a rakodókas egyaránt vertical top bar kaptár, azaz emeletes méhlakások.
A TBH horizontal top bar hive leginkább a magyarok kedvenc nagyboconádi fekvő kaptárának felel meg. Mind a két rendszerben lehet eredményesen méhészkedni. Kinek melyik a kedvesebb.

Az tény viszont, hogy a rakodókas eleve úgy lett kitalálva, hogy alkalmas legyen árutermelő méhész számára, míg a TBH-t már születésekor is háztáji gazdálkodásra szánták. Nem is ismerek nagy TBH állományokat, de a warré kaptára és a rakodókas is kiváló árutermelő kaptár, mert a méztér és a fészek jól elkülönül. Ebben rejlik egy kis veszély is, hiszen felelőtlen méhész a vertical top bar kaptárban levő méhcsaládot leszegényítheti úgy, hogy a telet nem éri meg, nemhogy átteleljen.

Mit mondjak még? Próbáljátok ki mind a két típust és döntsetek.

TELEPÍTÉS:
Az a tapasztalatom, hogy a legkedvezőbb söpört vagy természetes rajjal való betelepítés. A keretekről való átfejlesztés, nagyon idő és munkaigényes. Erre a kezdő méhésznek nincs ideje. Ráadásul sok a hibalehetőség is. Ezért is a söpört vagy természetes rajjal való telepítést javasolom.