A MÉHEK GPS-E
A méhek tájékozódó képessége kiváló. 1-2 cm pontossággal dolgozik "helymeghatározó műszerük". A tájékozódást három pont memorizálása határozza meg: a mágneses észak és dél, továbbá a nap állásszöge. Ha a nap lemegy, akkor tökéletesen összezavarodik a tájékozódásuk meg, két ponttal nem lehet térbeli helymeghatározást végezni.

A méhek 3 napos koruktól kezdve minden nap (erősen borult vagy hideg napok kivételével) kirepülnek és "tájolnak", azaz pontosan beállítják a helymeghatározó műszerüket. Miért minden nap? Mert a Nap állásszöge a Földnek a Nap körüli keringése miatt napról-napra kicsit változik a Föld mágneses tengelyéhez képest.

A kijáró méhek, vagyis a méhlegelőt járó méhek mindig visszatérnek az eredeti helyükre. Ha a kast néhány méterrel odébb teszem, akkor a kijáró méhek az eredeti helyre fognak visszarepülni. Amikor a rajzási időszakban odébb teszem a bölcsős, de anyátlan méhcsaládot, akkor azt kifejezetten azzal a szándékkal teszem, hogy a kijáró korosztályú népességtől ezt a méhcsaládot megszabadítsam. Ha nem szabadítanám meg, akkor rajzással ellenőrizhetetlenül elmenne és bottal üthetném a nyomát. Amellett, hogy anyagi veszteségem lenne, tudom, hogy az elrepült rajok 99 %-a elpusztul.

De nem gyengül le igy jobban az eredeti család (mintha kirajzana)?

RAJZÁS MEGOSZTÁS, CSALÁDGYENGÜLÉS
A természetes rajzásban is legyengülhet végletesen a méhcsalád, hiszen egymás után néhány napos követéssel több raj is kiszállhat ugyanattól a méhcsaládtól.

A mesterséges megosztáskor is figyelni kell arra, hogy mennyi súlyú lesz a szaporulat. 1 kg alatti szaporulatok készítése a nagyobb kockázatú. 50 dkg-os szaporulat még felerősödhet télre, de ami ennél gyengébb az már nem.

GYŰRŰK, LÉPEK MOZGATÁSA
Aki nem látott rakodókast annak erős kényszerképzete, hogy a lépek mozdíthatatlanok, vagy csak roncsolással mozdíthatók. NEM IGAZ.

A méhek a lépet a kas falához egy-két cm hosszan kötik, de ezt egy keskeny pengéjű (1 cm széles) késsel el tudom vágni. A gyűrűk egymáshoz kötését a méhek lépenként egy-két helyen és kicsi szakaszon áthidalásszerűen csinálják. Ezeket egy derékszögben hajlított keskeny pengéjű késsel vágom el.
Ezt a két szerszámot csak akkor használom, ha a lépeket egyenként akarom megvizsgálni. Egyenkénti lépvizsgálatra csak az anya termékenységének vagy a méhbetegségek vizsgálatakor van szükség. Akkor is csak a középső lépeket vizsgálom.

Ha a rajzást vizsgálom, akkor a gyűrűt emelem meg és billentem félre, hogy lássam a lépek alját. Ugyanis a rajbölcsők ott fognak sorakozni a lépek élén, alján. Amikor egy gyűrűt kompletten akarok leemelni, akkor célszerű előbb megmozdítani az óramutató forgási irányába a gyűrűt 5-15 fokkal. Ha a mozdítás a szükségesnél nagyobb erőt kíván, akkor akkor előveszem a 25-30 cm hosszú 3 cm széles pengéjű kést. Ezzel a két gyűrű közé benyúlok és elvágom a hidakat. Ekkor a gyűrű lépjei deformáció és szakadás nélkül válnak el az alsó gyűrű lépjeitől. De valójában a két gyűrű közötti viaszhidak nincsenek nagyobb mennyiségben, mint az alacsonykeretes rakodókaptárak fiókjai között.

Tehát ez a háziméh az ember nélkül lehet, hogy eltűnne?
Vagy vannak még vadon élő populációk?

Kedves László!


Amint láttam a gyűrűk három sor magasan lécekből készülnek. két kérdésem van ezzel kapcsolatban: 1. A lécek egymáshoz hogyan vannak rögzítve?
2. Szükségszerű-e az ilyen "réteges" kivitel vagy, azonos magassághoz való ugyanolyan vastag deszkadarabokból és készülhetnek a gyűrűk?

köszönettel: Gábor