Fészek alá vagy fölé érdemes fejleszteni?

Mind a két irányba érdemes. A fészek fölötti fejlesztés nehezebb, de rohamos bordás - akác - esetén szükséges. Általában viszont fészek alá teszem az új gyűrűt és felülről veszem el, ha a család már itt nem fiasít és megpakolta mézzel. Alul ugyanis szebben épít és lép szilárdságát is növeli, hogy fiasít ezekbe a sejtekbe.

Idézet a könyvből:

A méhkaptárról pedig a következoket mondta el Anasztázia:
Vehetsz egy rönköt is és kiszedheted a belét, megnagyobbíthatod vagy készítheted lombos fák deszkáiból is. A deszkák vastagsága legalább 6 cm legyen, hosszúságuk legalább 1 m 20 cm, a kaptár belso térfogata pedig 40 x 40 cm. A sarok belso kapcsolásához merevíto háromszögeket kell készíteni, hogy a kaptár domború legyen. Ezeket a háromszögeket finoman be is lehet ragasztani, de a méhek amúgy is megerosítik. A fedelét ugyanolyan vastagságú fával szorosan le kell zárni, míg az alja nyitható kell hogy legyen. Ezért a deszkát úgy kell kialakítani, hogy csatlakoztatható legyen, és meg kell erosíteni fuvel vagy ronggyal. A ruhaanyagnak takarnia kell a kaptár egész alját. A négy kapocs egyikének teljes hosszában 1,5 cm magas lyukakat kell készíteni, melyeknek 30 cm-re a nyíló oldaltól kell végzodniük. Az ilyen kaptárt a kertben 20-25 cm magas rönkre állítva el lehet helyezni úgy, hogy nyílásai dél felé nézzenek. Ám jobb azt az eresz alá állítani. így majd rajzáskor az ember sem lesz a méhek útjában, és a méhek sem fogják az embert bosszantani. A kaptárnak merolegesen, kb. 20-30° szögben megdolve kell állnia. A nyíló oldalnak lenn kell maradnia. A kaptárt a padlásra is lehet helyezni, de ilyen esetben biztosítani kell a jó levegozést. A legjobb azonban a ház déli oldalára, az eresz alá, vagy egyenesen arra rögzíteni azt. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kaptár megközelítheto legyen, mert a mézzel teli lépek egy részét el kell távolítani. A kaptár fölé a nap ellen kis tetot kell készíteni. A kaptárt sík lapra kell állítani. Minden egyes kaptárnak fedele kell hogy legyen. Télre a kaptárt hoszigetelni is lehet. Itt megjegyeztem, hogy az ilyen kaptár elég nehéz lesz, és az árnyékot adó kis teto és a talapzat csúfíthatják a ház kinézetét.
Mit lehet ilyen esetben tenni? Kicsit meglepetten rám nézett, majd azt mondta:
- A gond ott van, hogy méhészeitek munkafolyamatai nem teljesen helytállóak. A nagypapa mesélt errol. A mostani méhészek mindenféle kaptárformát alakítottak ki, ám mindegyik feltétele az ember állandó beavatkozása a méhkaptár életébe. Áthelyezik a lépek rámáit, télen máshová költöztetik a kaptárokat, és ezt bizony nem szabad. A méhek a lépeket egymástól szigorúan meghatározott távolságban képezik, elore kialakítják a levegozés és az ellenségtol való védelem rendszerét^ ezért minden önkényes beavatkozás zavarja a rendszert. Ahelyett ugyanis, hogy mézet szedjenek és táplálják a csöppségeket, az ember alkotta hibákat kell javítgatniuk. Természetes feltételek mellett a méhek faodvakban élnek és játszva megbirkóznak minden gonddal. Elmagyaráztam neked, hogyan lehet a természetesekhez a leginkább hasonlító körülményeket létrehozni. A méhek létezése a kertben rendkívül hasznos. A leghatékonyabban a növények porzását - termékenységüket növelve - éppen a méhek végzik. Ezt persze jól tudjátok magatok is. ...

Tehát Anasztázia a rönk naptárt v ahhoz hasonlót ajánl. Ez egy jó dolog. Hátránya a rakodókashoz képest, hogy nehezen kezelhető. De a méhészeti technológia elvei nem nagyon térnek el a rakodókasostól.
Ki kell próbálni. Miért ne működne?

Tisztelt Csuja László úr,

üdvözlöm a fórumon, nagy örömömre szolgál, hogy elfogadta a meghívást és megosztja velünk a tapasztalatait. Írásaira, prezentációira már korábban felfigyeltem, de még nem jutottam el egy konkrét döntésig, merjek-e méhészettel próbálkozni? A limitáló tényező főleg az idő, egy permakultúrás gazdaságban a sokrétűség kulcskérdés, és úgy gondolom méhészkedésbe csak akkor fognék bele, ha létezik valamilyen alacsony idő- és energiaigényű módszer, mivel sokmindenre kell itt időt fordítani.

Kérdéseim a következők:
- jelenlegi feltételek mellett, elképzelhetőnek tartja, hogy méhcsaládokat köpűben hosszú távon egészségesen meg lehet tartani? (Luti kérdése is erre vonatkozott, tehát egy abszolút minimál megoldás, ha méheket csak beporzás és biodiverzitás céljából tartunk)
- ha valamennyi méz elvétele is cél, miben látja a geddekas fő előnyét, pl. egy NB18-as fekvő kaptárral szemben?
- jónak tűnő méhlegelő esetén (1 km-es körzetben két patak füzekkel, néhány hektár gyümölcsös, néhány hektár alig kihasznált legelő, kisebb akácos; 3 km-en belül szántók, további akácos és egy 160 ha-os ősgyep), elképzelhetőnek tartja-e, hogy néhány család méh cukorszirupos etetés nélkül is ellenne?

Valamint érdekelne, hogy amennyiben az iparilag előállított kristálycukor pH-jával van a gond, saját termesztésű cukorrépából készült, forralással sűrített szirup élettani szempontból kedvezőbb lenne a méheknek?

Luti beküldte:
Valahol olvastam, hogy a vadon élő méhek túlélési esélye a mai feltételek mellett nem éri el a 30%-ot. Helytálló ez az adat?

A méhek gyüjtötte nektár nagyon tiszta cukoroldat, amit a kristálycukorból készült szirup jól utánoz, ha kellően savanyú. De a házi cukorgyártásban ilyen tisztaságot nem hiszem, hogy el lehet érni.