Nem válaszoltam rá eleddig, mert számomra ez problémagyártást jelent.
Számomra a mindenkor (negyedévente, félévente stb.) feltett kérdés mindig az, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel akkor, ha a pénz semennyit nem számít(ana). Ha megvan a válaszom, akkor azt teszem. A körülmények függéséből nem szabadulok ki, hanem magammal kezdek valami olyant, amit szeretek. A körülményektől való függés pedig folyton alakul, és minél inkább elmélyedek a szeretett témámban, annál inkább nyílnak fel a lehetőségek. Amiket vagy kihasználok, vagy nem.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem hajkurászom a pénzt, hanem hajkurászom az álmaimat. Ez csak akkor termel pénzt, ha már behatóan ismerem az álmaimat, megvalósítottam belőlük sokat, értek hozzájuk eléggé ahhoz, hogy másoknak is (pénzben is kifejezhető) értéket tudjak adni.
A segélyezés ilyen szempontból nekem nem jelent semmit. Az csak a pénz hajkurászása kategóriába tartozik. Kihasználhatom, de akkor nem azzal foglalkozok, amit szeretek.
Ez itt persze erősen sarkított elv. (Ha a seggem kilóg a gatyámból, és ez pont zavar, akkor teszek arról, hogy vagy ne lógjon ki, vagy ne zavarjon.)