Összehasonlítottam a földemen azonos sávban lévő, a képen pirossal jelzett területen belül a különböző állapotú talajokat. Ásóval talajmintát vettem és figyeltem az ásó ellenállását is, mivel nincs talajtömörödöttségmérőm a pontos méréshez, így az elemzés empirikus.
1. Hagyományos mezőgazdasági művelés, őszi szántás/tárcsázás/árpa vetéssel, műtrágyázással.
Nagyon kemény a talaj, volt hely, ahol két lábbal az ásón ugrálva is alig tudtam áttörni a földet. Több ponton, azonos mélységben elakadt az ásó, mielőtt teljesen elmerült volna a talajban, feltételezhetően eketalp alakult ki. A föld csak nagyobb darabokban törhető, nem morzsálódik, kevés szármaradvány látható, hajszálgyökerek nincsenek benne, giliszták száma 0-1 per ásónyom. Ez a minőség használhatatlan.
2. Két évet pihentetett lucernás
Az ásó két erősebb lépésre elmerült a talajban, helyenként szükség volt a páros lábbal, teljes testsúllyal indításra, de érzékelhetően könnyebb volt a talajellenállás. Az ásó azonos ellenállással haladt, nem volt akadály egyik ponton sem. A talaj kis erővel morzsolódik, számos hajszálgyökér szövi át a talajt, giliszták száma 2-3 per ásónyom, áttelelő bogarak bukkanak elő. Ez határeset, de még mindig tömör a talaj, kevés benne a gyökértömeg.
3. Gazos terület, amely nem volt szántva már évek óta
Fekete üröm (Artemisia vulgaris) és valami elszáradt fű fedettség. Az ásó ellenállás nélkül haladt a talajba egy lábbal is, a minta könnyen kiemelhető. A talaj magától esik szét, hajszálgyökerekel sűrűn átszőtt, 5-6 giliszta per ásónyom, áttelelő katicák és egyéb rovarok esnek ki a mintából. Ebbe a laza talajba gond nélkül lehet vetni kultúrnövényt.
Ezek alapján legszívesebben megszórnám gazokkal az egész területet, s szárzúzóznám, míg megfelelő kultúrállapotba nem kerül. A hagyományos művelésű talaj rettenetes állapotban van, míg a békén hagyott pontosan olyanban, amire szükségem volna a műveléshez.
Érdemes elgondolkozni, hogy a hagyományos földművelés talajforgatása nem biztos, hogy a legjobb megoldás a termőképesség fenntartására.
Sok energiával és idővel szemmel láthatóan tönkreteszi a talajt, ahelyett, hogy biztosítaná a megfelelő talajállapotot a növények számára.
Ez a kis megfigyelés is egy újabb bizonyíték a szántás nélküli vetés és állandó talajfedettség jótékony hatása mellett.