Kedves Kardosszilvi!
Lehet, de továbbra sem rendelkezem marhatrágyás tapasztalattal. Az alapozás nagyon jól sikerült (könnyű ilyen két jó segítővel!). Amúgy tényleg azon problémázok, hogy ha nehéz és nedves, nagyon betömöríti majd a takarót. Akkor inkább csak módjával, vékony rétegben!

Üdvözlöm,

Gyulai Iván

Nos, ismét átolvastam ezt a témát és a videót is megnéztem újra
Kisérlet képpen egy kb. 10x10m területen ki akarom próbálni.
Van 1-2 dilemmám, ebben kellene segítség, tanács.
A terület most füves / tarack nem jellemző /.
Amim lenne induláskor: széna, szalma bála, karton.
Amire gondoltam: lenyírom ezt a részt és leterítem kartonnal. Rétegekben teszek rá szalmát, szénát, fűnyesedéket 60 cm vastagságban / ha kell meg tudom locsolni /.
Komposztom sajnos még nincs.

Szerintetek ez így működhet?
(esetleg hozzák még rá erdei talajt valamennyit?

Kedves Iván!

A minap láttam videót a kertjéről , és motoszkál bennem a pajorok kérdése.Az egyetemen megtanították hogy az ellenük való védekezés kimerül a rajzáskor végzett rovarölőszeres permetezésbe + a vetésforgó és a gyakran végzett talajbolygatás gyéríti őket. Az elmondottak alapján Önnél egy sem valósul meg. Kérdés tehát hogy nem-e ideális tojásrakó hely az ilyen kert? Az én komposztomba szoktam pajorokat találni.

Köszönettel: Gábor

7fűkertje beküldte:
Keress rá a szalmabála kertészetre gúgliban! Az működni fog, amíg nem csinálsz elég komposztot!

A kartonos takarás jó ötlet, akár lenyírni sem kell azt, ami rajta van. Lehet takarni szalmával is, de elegendő nitrogén hiányában nem lesz komposztálódás. Az esővíz kimossa majd a szalmából a benne lévő maradék nitrogént a papírra. Ha a fű nyesedék elég friss, akkor nagyon jól el kell osztani a szalmában, és akkor lesz több nitrogén is. A januári takarást későinek tartom már, de ki lehet próbálni. Mélymulcsos ültetésre alkalmas ez a módszer, pl. burgonyára jó lesz.
Üdvözlettel,

GYÍ

Kedves Gábor!

Idő kérdése, hogy az ember kertjéből egy természeteshez hasonló önfenntartó ökoszisztéma alakuljon ki. Eleinte voltak gondjaim a pockokkal, de mint már többször kifejtettem, az elmúlt évtizedben egy nagyon magas diverzitással jellemezhető tápláléklánc alakult ki, ahol a különböző szervezetek fékentartják egymást. A pockokat éppen az erdei siklók. A komposztban nálam is vannak rózsabogár pajorok, de ott csak örömet okoznak.
A természetben a különböző folyamatok korlátozzák egymást, erre bátran lehet számítani. Azt nehéz megállni, hogy ne avatkozzunk be az előtt, mielőtt kilakul egy ilyen önszabályozó rendszer. Türelmet és bizalmat javasolok!

Üdvözlettel,

GyÍ