Ami még tervben van:
- emberi haj kiszórása a fák közelébe (fodrászatból)
- csipke, kökény és egyéb szúrós cserje ültetése a nagyobb fák tövébe
- a ti további ötleteitek alkalmazása
2017 tavaszán egy erdővel határos, helyenként kökénnyel-vadrózsával-szederrel benőtt legelőre ültettem úgy 3 tucat gyümölcsfát, némi tisztogatás után. A területen van minden, őz, szarvas, vaddisznó, mezei és üregi nyúl. Ezek közül nálam az első kettő okozta a legtöbb kárt, ebben a sorrendben.
Amiket én próbáltam:
Körbeszurkálás másfél-két méteres kökényágakkal - a nyúlrágás ellen megvédte a fákat, de hamar kiszárad és olyan lesz mint a ropi. Közben remekül összeszurkálja az ember mindenét. Az élő kökénybokor sem jó védelem szerintem, mert nálam a kökényesben pihennek előszeretettel az őzek nappal.
A szúrós kategóriából még az élő erdei szeder védte meg legjobban az egyik fát, az ültetésnél kiirtottam egy másfél méteres átmerőben, de hamar visszanőtt az áthatolhatatlan szeder és megvédte az almafát (ez a fa vitte a legtöbbre két év alatt, a többit újra és újra megrágták az őzek). Végül is a fás legelőkön is csak így tud feljönni az újulat. Igaz, a tölgyfa levelét eleve kevésbé szeretik a vadak.
Többféle vadriasztó cucc a gazdaboltból - egyik sem működött. Szerintem az emberi haj taszító hatását is legyőzi az éhség.
Végül idén tavasszal a fák felét egyenként bekerítettem, 3 hosszú akáckaró, meg 175 magas vadháló köréjük, és lőn, ezek a fák beindultak, a többi nem tudott túl nőni a veszélyzónán...
Ősszel szeretnék mindenféle fákat ültetni magról (tölgymakk, szelídgesztenye, dió - a kis diómagoncok kérgét a szarvas hántotta le nálam, kivégezve az összeset). Ezúttal Szabolcs kollégánál, az Alföldön látott módszerrel: szúrós ágak, de ezúttal fektetve, egymásra halmozva. Ez nagyobb területet igényel.
Sepp Holzernél olvastam még anno, hogy ő állati csontokból főzött kátrányszerű anyagot s azzal kente be a kis fák törzsét. Ezt nem próbáltam, de jó esélyt adok neki, hogy működik.