Jelenleg is a telken egy majdnem szalma matracot használok. Egy sűrű szövésű dunna huzatot "áldoztam" föl huzatnak. Jó száraz szénát töltöttem bele (vigyázz aszat vagy egyéb szúrós növény ne kerüljön bele, nagyon kellemetlen lehet), egy 2,5X1 m-es deszka oldalra van rakva, rajta egy kiszolgált pamut töltésű paplannal (az aszat miatt került rá).
Gyerekkoromban a nagyszüleimnél még előfordult a szalmazsák. Az istállóban és a tanyán csak ilyenek voltak. Jól tudtam rajta aludni, én is más is. Cserélni kell a zsákban a szalmát mert a használat alatt összetöredezik és összeesik. A cserélési periódusra nem emlékszem, de úgy rémlik évente. Ja és az egerek is szeretik, kirágják a zsákot és beletelepednek. Egér ellen macska, sikló, jól záródó nyílászáró.
Eszembe jut még, hogy az ottalvós közintézményekben (katonaság, kolesz, kórház) a vaságyak matracai úgy nevezett kenderkóccal voltak kitömve, illetve akkoriban még előfordult a lószőr párna is, de ezt nem láttam hogyan nézett ki belülről. A kenderkóc az egy vékony szálakból álló, nem túl merev, laza anyag, olyasmi csak világosabb mint a kenderkötél, mintha a vízvezeték szerelők is használták esetleg még most is használják tömítésre.
Persze, ha van lehetőség, akkor én a gyapjút választanám. Rugalmas, puha, kánikulában sem meleg, hidegben jól tartja a hőt. Egy subán, vagy gyapjú derékaljon is nagyon jót lehet aludni, de számomra a szalmazsák is jobb a szivacsnál.
Esetleg a libatoll. De ez nekem nagyon meleg.
Üdv: Bözse