Bill Mollison (Forrás: Nicolás Boulosa, flickr.com)

 

Ha már elég hosszú időt töltöttél az ökogazdálkodás és kertészkedés világában, előbb-utóbb belefutsz a furán hangzó „permakultúra” kifejezésbe. Elsőre rejtélyesen hangzik, de valójában egy rettentő egyszerű gondolatról van szó, aminek a megjelenéseit mindenfelé megtaláljuk, amerre csak nézünk.

Talán egy baráti vacsorán szólal meg valaki: „Nemrég egy permakultúrás tanyán voltam, és éppen mashuát ültettek az akácfák tövébe.” Vagy az is lehet, hogy egy ismerősöd épp elvégzett egy permakultúra tanfolyamot, és közli: „Haver, hát engem ott teljesen kicseréltek! Kauai-ra fogok költözni, ahol belépek majd egy közösségbe, akik jojobát termesztenek bioüzemanyagnak. Ha napi tizenkét órát dolgozom, akkor megengedik, hogy beköltözzek egy napelemes jurtába!”

Nem teljesen világos? Nem vagy ezzel egyedül. Most akkor a permakultúra egy kertészkedési módszer vagy a gazdálkodásnak egy különleges megközelítése, mint például a biodinamikus? Vagy ez is egy olyan társaság, akik „vissza a természetbe” alapon egy civilizációból kivonuló nemzetközi közösséget akarnak megvalósítani? Miről szól? A fenntartható építkezésről, az akvapóniáról, a filozófiáról, a kertészkedésről vagy a tervezésről? A permakultúra mindez egyben, és még több is – ezért olyan nehéz bárkinek is meghatároznia egyetlen jól megformált mondatban.

Bővebben: Permakultúra… Hallottam már róla valahol, de mégis mi a csuda ez?

 

Ahogy néhányan talán hallottátok, sikerült szereznem egy darabka földet. És most, mikor végre bepiszkolhatnám a kezeim, egy sekély, tömörödött, lúgos, és sokszor hónapokig vízben álló talajjal találom szembe magam. Ez hatalmas csalódottságot okozott, mivel nagy terveim voltak. Szerettem volna egynyári kertet, erdőkertet és évelő gyepet kialakítani.

 

Miután jobban utánanéztem a témának, ráébredtem, hogy lényegében két választásom maradt: vagy importálok jó minőségű talajt a területre (nem fog bekövetkezni!), vagy feljavítom a meglévőt. Az utóbbi lehetőséget ad a talaj regenerációjára és arra, hogy valóban tanuljak valamit a talajokról és a talajbiológiáról, így hát elfogadtam a kihívást.

 

Az egyik lenyűgöző dolog, amit megtanultam, mialatt utána olvastam a témának, hogy egy teáskanálnyi egészséges talajban több mikroorganizmus él, mint ember a Földön. Ha hozzávesszük még a gilisztákat, fonálférgeket és egyéb talajlakókat, rájövünk, hogy sokkal több van a talajban, mint amit innen föntről letekintve gondolnánk.

 

Ez az a fajta biológiai gazdagság, amit nekünk a permakultúrában meg kell próbálnunk lemásolni és a saját kertünkben alkalmazni. De az alapján, amit megtanultam, más utánozni egy mezőt és más egy erdőt. Emiatt először azt kell tisztázni, hogy az ember melyik ökoszisztémát szeretné imitálni. Itt látható az is, miért:

 

Az ökológiai szukcesszió, mint a talajjavítás modellje

 

 

Bővebben: Útmutató mély és gazdag talaj létrehozásához, a természet utánzásával

 

Nemrég a Soil Food Web-ről ismert amerikai talaj-mikrobiológius, Dr. Elaine Ingham megakasztott néhány lélegzetet az oxfordi Real Farming konferencián tartott előadásával, mely a „Roots of your Profit”, azaz a „Profitod gyökerei” címet viselte.

Ingham kereken megfogalmazott üzenete az, hogyha érdekel az egészségünk, akkor a talaj is kell, hogy érdekeljen. Mind az előadása, mind a munkássága kitűnően megmagyarázza, miért.

Itt az ideje feje tetejére állítanunk a talajról való általános gondolkodásunkat és ráeszmélni, miért is kellene foglalkoznunk a talajbiológiával.

 

 

Talaj vagy por

Ahogyan legtöbben már rájöttünk: a talaj nem csupán növényeink támasztóközege vagy a bioszféra lábunk alatt lévő része. A talaj egy végtelenül összetett világ: baktériumok, gombák, egysejtűek, fonálférgek és mikro-ízeltlábúak, egyszóval változatos mikroorganizmusok összefüggő hálózata.

Ez az a rejtett világ, ami lehetővé teszi bolygónk és társadalmunk gyarapodását. Éppen olyan fontos az egészségünkre nézve, mint maga a légzés. Azonban ahelyett, hogy gondozná a talajt, ami éltet minket, a mezőgazdálkodás általában inkább rombolja azt. Minden alkalommal, mikor megbolygatjuk a talajt vagy műtrágyákat, növényvédőszereket használunk, megöljük a talajéletet és veszélyeztetjük a struktúráját.

Bővebben: Az élet és az egészség gyökerei: Elaine Ingham elmélete az élő talajról

A biointenzív módszer egy olyan organikus mezőgazdasági rendszer, amely úgy törekedik minimális földterületen maximális hozamra, hogy közben javítja a talajt. A módszer célja egy zárt rendszerben történő, hosszú távú fenntarthatóság, amelyet sikerrel alkalmaztak kisebb árutermelő gazdaságokban is.

Történet
Sok olyan technika amely tartalmazza az biointenzív módszert jelen volt már az ősi kínai, görög, maja, valamint a kora újkori Európa mezőgazdaságban. Alan Chadwick hozta össze a biodinamikus és francia intenzív kertészeti módszereket és a saját egyedi megközelítéseit, hogy kialakítsa azt, amit ő biodinamikus-francia intenzív módszernek nevezett.

A módszert John Jeavons és az Ecology Action fejlesztette tovább egy 8 lépéses, fenntartható, élelmiszer-termelő módszerré, amely "biointenzív termesztés" néven vált ismertté. A módszer jelenleg széleskörű alkalmazásnak és fejlődésnek örvend. A Rhode Islandi Providenceben található Southside Community Land Trust a városi farmján alkalmazza a biointenzív módszert élelmiszer termelésére. Ez a módszer azért előnyös, mert nagyobb élelmiszer hozamot biztosít a helyi értékesítéshez és adományokhoz.

A rendszer
A Biontenzív termesztési módszernek számos előnye van a hagyományos mezőgazdasági és kertészeti módszerekhez képest, emellett ez egy olcsó, könnyen megvalósítható, fenntartható termelési módszer, amit olyanok használhatnak akik nem rendelkeznek az erőforrásokkal (vagy a szándékkal) a vegyi és fosszilis tüzelőanyagokra alapozott kereskedelmi mezőgazdasági formák megvalosításához.

Bővebben: Biointenzív termesztés

Kivonat David Holmgren Crash on Demand című esszéjéből:

 

Holmgren legújabb esszéje alaposan meghimbálja a Fenntarthatóság kis hajóját, és a hajónak sok fáradt utasa tiltakozik az arcába csapódó víztől megriadva. A tajtékok barna színűek, piszkos barnák.

A környezeti válságot már nap-mint-nap a bőrünkön tapasztaljuk, ahogy a túlterhelt természeti rendszerek recsegnek, és közben a geológiai erőforrásaink fogyatkoznak, ha nem is merültek még ki, de egyre szűkösebbé válnak. A válsággal már régóta sokan foglalkoznak, de arra a kézenfekvő kérdésre, hogy "Mit tegyünk", csak kevesen adtak konkrét választ. Egyik ilyen válasz volt az első olajválság után keletkező permakultúra, ami olyan fenntartható rendszereket tervez, amelyek egy alacsony energiafelhasználású világban is működőképesek lesznek. David Holmgren, a permakultúra társalapítója nem csak a fenntartható rendszerek tervezési alapelveit dolgozta ki, de közeljövő változásainak is felvázolta a jövőképeit. Ezekben a válság két meghatározó tényezőjét emelte ki: a olaj-kitermelési csúcsot (röviden olajcsúcs - ld. Peak oil) és a klímaváltozást.
Négy jövőképet vázolt fel a klíma és az energia tengelyén.


A Barna Technológia világa válik uralkodóvá, ha az energia kimerülés lassú lesz, de azt gyors klímaváltozás kíséri. Ezt a világot erős állami irányítás mellett a nagyvállalatok uralják. Hatalmas nem hagyományos energiakitermelő projektek indulnak, és fejlesztik az atomenergiát. A gyors klímaváltozás ütős lesz, amit megint csak hatalmas energia-intenzív beavatkozásokkal lehet ellensúlyozni, olyan megoldásokkal, pl. az ipari mezőgazdaság fejlesztésével, amelyek magunkban is tovább gyorsítják a felmelegedést.

Bővebben: Összeomlás megrendelésre