Nem mindig voltak ilyenek az emberek. A fertőzés úgy 4000 éve kezdett el terjedni.
Javaslom olvasd el Az ősi napfény utolsó órái című könyvet - milyen is volt az élet a civilizáció nélkül. Miként éltek az őslakosok békében, nem akarva leigázni a természetet. Most mindenben a fejlődést keressük. Abban látjuk a végét is ennek a történetnek, hogy túl sokan vagyunk és nincs elég erőforrás. Régen megvoltak a természettel együttműködve is az emberek.

Le is nyomták őket az erőszakosabb rasszok, mint a rajzszöget.
Az abók, indiánok, busmanok, tibetiek, s bármelyik, a szűkös erőforrásokkal is gondosan gazdálkodó nép szépen ment a levesbe az invazív, erőforrásigényes hódítók miatt.
A 4000 évben és fertőzésben pedig nem hiszek, mert még a csimpánzok is szervezett irtóhadjáratot viselnek másik csoporthoz tartozó fajtársaik ellen, megölve és elfogyasztva az idegent. Ez a modell az emberi viselkedés prototípusa, s kultúrától függően eltérő terminációs módokkal alkalmazható a többségi társadalmakra.

Inkább azt mondom: ahol szűkösek és végesek az erőforrások, ott megtanulnak az emberek harmóniában élni a természettel. Ha felismerik, hogy ha nem így tesznek, elpusztulnak, akkor kialakulnak a fenntartható mechanizmusok, úgy a populációk létszámában, mint az erőforrások használatában.
S már el is érkeztünk a permakultúrához, ami fenntartható.

Mindenki azt talál amit keres.
Te ezt keresed ezt találod.
Azért elgondolkodtató, hogy miért élt az emberiség nagyon hosszú ideig békében a természettel, majd az elmúlt 4 ezer évben felborult minden.

A másik nem erőszakos oldalra is tudnék példákat mondani. De ne menjek túl messze, van egy film. Biztos láttad már Az istenek a fejükre estek. Ebben pl. a busmanokról kiderül, hogy akkor is a segítség az első, ha a másik nem is hasonlít annyira rá.

Van a film és van a valóság. A busmanok is kihalófélben lévő fajta, nem passzolnak a többségi társadalomba és már nem is tudják megvédeni magukat a "modern demokráciákban".
Nagyon jó példa, mire számíthat az, aki békében akar élni a természettel, pedig rengeteget lehet tanulni a kisemberektől.

Másrészt nem tudom, mit tudsz a busmanokról, de számomra tetszően elég egyszerű szabályokat követnek, amiben a túlélés az elsődleges. Ha lopsz tőlük, gondolkodás nélkül megölnek és ez nem bűncselekmény az ő világukban, hanem jogos büntetés. A legtöbb törzsnél a vérbosszú szintén élő hagyomány, de ez sem passzol a többségi társadalom értékrendjébe. Manapság már nem sokan maradtak, de a múlt század közepén még erősen védték a területüket, a behatolókat megölték.
Azt hiszem ez kissé árnyalhatja az idealisztikus képedet a kis bozótlakókról (akik az utóbbi idők hiradásai alapján a polgárháborús területeken nem egyszer végzik be a nagyobb méretű fekete testvéreik gyomrában, mint erdei kaja).

Elég sokféle megközelítés van itt, keresztény, ateista, békés, meg kicsit harcosab. Harcosoknak talán több az esélye túlélni, de csak az armageddonban, az elkövetkezendő pusztulásban értünk egyet.Remélem, utána kellemesebb hely lesz a föld, insaAllah!

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az együttműködő embernek lesz nagyobb esélye. Aki képes csoportban együttműködni.

Az emberölés egypár beteg ember kivételével mindig lelki gondokat okoz. Különösen, ha a szemébe is kell nézni annak akit megölsz.