Mi egy időben barátkoztunk a térséggel. Nagyon sok olcsó helyet láttunk, nagyon szép környéken, sok lehetőséggel. Sajnos a gyümölcs nem maradt fenn a fán érésig, sőt a szüret úgy nézett ki, hogy a fát derékbavágták és a gyümölcöt már a füldről szedték féléretten. Ez furcsa volt, bár lehet csak nem értetük a coppice (tönkrevágás) ezen módját. Egyébként ezek a fák az erdőben voltak, a házaknál fennmaradt a gyümölcs. Bár 1-szer 2-szer volt kertből a szomszéd elkergetése című történet, a helyiek elmondása szerint. A táradami ellentétek elég erősek voltak, de ahogy idegenként becsöppentünk, az volt az érzésünk hogy megkavartuk mindkét felet annyira, hogy láttunk lehetőséget a térségben. Főleg úgy, hogy nemzetközi WWOOF-osok is bekapcsolódtak a falu életébe.

Végül mi nem ott kötöttünk ki. Egyik fő problémánk az volt, hogy nehéznek bizonyult onnan az ország más részeit megközelíteni. Pontosabban a környéket megközelíteni az ország többi részéről. Aki maradna a valagán, annak ez könnyen lehet, hogy nem okoz problémát.

Talán városelhagyó csoportoknak ajánlanám, hogy nézzenek körül ezeken a helyeken is, mint hogy csak az ideális helyet keresnék. A legelhanyagoltabb területeken lehet a legtöbb lehetőség is.

Ha a WWOOF-ot említed, akkor gondolom Gagybátorban jártál. Sok olyan falu van a környéken, ahol a kisebbség aránya elérte a kritikus tömeget, ami normális ember számára már kizáró ok letelepedés szempontjából; emellett vannak teljesen kisebbségmentes községek és olyanok is, ahol a kisebbség számaránya viszonylag alacsony, és ezek is őslakosok, tehát több generáció óta ott élnek az adott községben. Ezekkel általában lényegesen kevesebb gond van.

Ahol 30% vagy a fölötti a számarány, ott majdnem biztos hogy betelepítésről van szó (élelmes miskolci vállalkozó a rendszerváltás után így ürített ki bérházakat hogy bagatellért házat vett a romáknak a Csereháton vagy a Zemplénben, és így tett szert rendkívül jó profitra az ingatlan felújításával és eladásával). Ezekkel a betelepültekkel van a legtöbb gond.

A fák derékbevágása bizony nemcsak gyümölcsszedés céljával, de télen tüzifa céljából, bármilyen fát érinthet. Nehogy már lehajoljon szegény amikor vágja, még megfájdul a dereka...

Közlekedés szempontjából igazad van. Miskolc pl. bőven több mint egy óra innen autóval, míg pl. Szepsi 20, Kassa 35 perc alatt elérhető. Az egész térségnek a trianoni határok vették el az életterét, mivel az korábban szervesen kapcsolódott a gömöri-tornai régióhoz. A helyi gazdák a 19. században még pl. Szepsibe, Mecenzéfre jártak a vásárba, de elmentek Szomolnokig is. Jó pénzt kaptak a terményért, és egyúttal megvették a mecenzéfi sváboktól a vashámorokban készült jóféle szerszámokat. Ez ugyan a múlt, de ennek a régiónak a jövőjét is a Felvidékkel való élő kapcsolatban sejtem. Ehhez fontos lépés Buzitánál a határon átnyúló út megépülése, továbbiak úgy tudom tervben vannak pl. Jánok - Perecse.

Akinek fontos az ország többi részének könnyű elérhetősége, annak inkább Léh, Rásonysápberencs, Detek, vagy Monaj környékén érdemes körülnézni. Rásonysápberencsen kiváló kecskesajtot lehet venni a falu végén, aki arra jár ezt ne hagyja ki!