Nem releváns a véleményem, mert sosem éltem városban, vagy panelban, de emléxem, amikor néha 16 évesen a haveroknál aludtam panelban, mennyire nem tetszett,most meg kifejezetten kirázna tőle a hideg. De ne a kamaszokból induljunk ki, abban a korban tökmindeggy mi van, az ellen ellenkezni illik.
Önellátás, érdekes kérdés. Nagymamát szoktam faggatni a régi időkről, és elmondta, hogy nagyon kevés dolgot vettek pénzért, de azért ebben az is benn volt, hogy nagyon sokat dolgoztak! Napszámba jártak terményért pl. Akkor is igaz volt, hogy ha valaki terméket akart előállítani ahhoz tőke kellet, ahogy ma is. Egyetértek a cikkel,hogy 4 ha nem elég az önellátáshoz. Én a magam részéről a legrosszabbra való felkészülést látom célnak, azaz, ha beüt a krach, akkor legyen ennivaló termelésére alkalmas tudásunk, és helyünk, de nem akarok a saját rabszolgám lenni, mert önellátni alapból elég nehéz, hát ha még közben az ember pl hitelt is törleszt. Mindenhol azt olvastam, hogy nem szabad beleugrani a farmozásba és feladni mindent. A mezőgazdaság elég erősen rizikós dolog, az elmúlt pár év bebizonyította...
Én jelenleg dolgozom főállásban, mellette van egy vállalkozásom (környezetvédelem), és a pénzünket világkörüli út helyett egy tanya felépítésébe toljuk bele. Ha valami csoda folytán elérnénk azt,hogy nem kell főállás, a vállalkozást akkor is megtartanám. Egy volt kollégám vezető beosztásban méhészkedéssel is foglalkozik. Ő 2 évet töltött méhészkedéssel saját tanyáján, aztán visszament a multivilágba. Én szerintem megzavarodnék, ha egyszer belekóstólnék, és ott kellene hagynom a tanyát, ezért óvatos vagyok. Ő éppen kivárásra játszik, fejleszti az állományát, szezonban megszakad (szó szerint), de egyszer majd talán ebből is meg tud élni. Szerintem ez az út nem jó. Nem lehet cél az egészségünk tönkretétele (tudom a főnök is ki tud idegelni), és nem szabad a parasztromantikára építeni. Munka nélkül nem megy, és akkor az időjáárás, a betegségek, stb. még mindent tönkretehet. Valamint én abból indulok ki, hogy csak magamra számíthatok (nem kalkulálom a támogatásokat, a kedves szomszédokat, megértő barátokat) ha vannak az csak + segítség, valamint könyv szerinti tervezett kiadásokat duplázom, bevételeket csökkentem minimum 20% al.
DE
Engem eddig minden fáradozásért kárpótolt a jól elvégzett munka feletti öröm, a békésen legelésző állatok, vagy az éjszakai égbolt látványa, ez akkor is megéri, ha az önellátás nem is valósul meg...

én különbséget teszek önellátás, meg önfenntartás között.
bárki lehet ön-ellátó, mert az nem függetlenséget, és szabadságot jelent.
szerintem önellátó az, aki külső segítség nélkül elégíti ki az igényeit.
na most ezt lehet Budapesten is meg egy tanyán is megvalósítani.
ha azonban az igényeidet fenntarthatóvá teszed- ami valljuk be csak akkor lehetséges, ha jó részét kidobod, mivel nem fenntartható, azaz független, akkor állhat be a valódi szabadság.
az önfenntartás azt is jelenti számomra, hogy nem a jelenlegi -irreális, rám tukmált, beszopatott- igényszintemen élek tovább.
Egy birkapásztornak mire volt szüksége?
nem köll sok minden. tiszta víz, tiszta élelmiszer, egy tiszta, meleg hajlék. a többi meg adódik.

Az öreg pásztorról jutott eszembe, a közelünkben sok legelőterület van a Bakony déli lejtőin - fenn a hegyen - és egy öreg pásztor -bár szerintem az állatok igényei miatt, azt mondta, hogy csak víz legyen meg só, akkor probléma nem lehet.

Ez az önellátás dolog nekem olyan, mint a fenntartható fejlődés: sokat beszélünk róla, de igazából nem létezik.

Egy egyszerű példa: a pásztornak is bizonyára van kése, amit kovács csinált üllőn, kalapáccsal, vasból.

Az, hogy a fejlett világban hulladékként, ingyen elérhető erőforrásokat ügyesen felhasználva képesek vagyunk a saját szükségleteinket kielégíteni, nagyon jó, de ez nem önellátás és valószínüleg nem is fenntartható, ha a fejlett világ nem az.

Nyilván túlzás, de gyakran úgy gondolok erre, hogy ez parazitizmus, és azon kell melózni, hogy legalább szimbióta legyek, adjak vissza is valamit.

Az önellátás soha nem is létezett elszigetelve szerintem, hanem mindig egy közösségre épül. Abban a közösségben mindenkinek megvannak a szerepei. Szerintem ennek nagy részét ma is ki lehetne vitelezni, ha az emberek marketing és egyéb lükeségek helyett szakmákat tanulnának. A mi falunkban lehet, hogy egyetlen szabó sincs, ami tragikus.

A jelenlegi gazdaságot a parazita szakmák (ügynökök, brókerek, ügyvédek, bölcsészek, informatikusok, stb.) túlkínálata hozta létre.
Hiszek benne, hogy hamarosan ennek vége lesz, s akinek nem sikerült megvetnie a lábát a világban a földjén, mindössze a történelmi statisztikák része lesz.
Önellátás csak nagyon egyszerű módon megvalósítható, mert a közösségre szükség van. Meg tudom valósítani, hogy a jelenleg megvásárolt eszközökkel mondjuk vegetáriánusként ellássam családom, de 10-15 éven belül garantáltan tönkremegy minden termelő eszközöm, így mehet a visszalépés a kőkorba vagy muszáj együttműködő partnereket keresnem a szervizre.
Viszont a kis farmok egyáltalán nem életképtelenek. Ha kilép valaki a területileg és agyilag elzárt helyzetből, képes kis területen is remek üzletet csinálni, amennyiben megtalálja a saját niche piacát, mint a micro green saláták, szupermagok, mint amarant, quinoa, csigatenyésztés, akármi és bármi, ahova nem szoktak belépni a nagyok nálunk.
A kezdet a nagyon nehéz, ahogy tapasztalom, a termeléshez gépesíteni kell, az pedig nagyon költséges. Vagy érteni kell az állatokhoz, hogy ki lehessen használni a lóerőket.
Lehet kézimunkával játszani, de akkor valóban látástól vakulásig kell dolgozni a sikerért, még egy ráérős permakultúrás farm kialakításánál is.
A permakultúra remek alap a természeti folyamatok megértéséhez, megélhetési lehetőséget is látok a tiszta formájában is a tanfolyamokon, vezetett túrákon, szervezett eseményeken keresztül, de ennek beindulásához 8-1o év kell, míg egy működő rendszert lehet prezentálni minden szinten.
Addig maradnak a kiegészítő tevékenységek és az intenzív organikus gazdálkodásra beállított területek és a végtelen tanulás. Ha az utóbbi elmarad, csak buta paraszt marad a kezdő ember, nélkülözésre és stagnálásra predesztinálva, szerintem.
A mikrofarmok jövedelmezőségével kapcsolatban érdemes elolvasni a mellékelt angol tanulmányt: Small is Successful