A talaj él. A por halott. Mindössze egy kávéskanálnyi talaj akár milliárdnyi mikroszkopikus méretű baktériumot, véglényeket és fonálférget tartalmazhat. Egy maroknyiban ugyanabból a talajból rengeteg földigiliszta, ízeltlábú, valamint egyéb szabad szemmel látható csúszómászó található. Az egészséges talaj egy igen összetett életközösséget alkot és tulajdonképpen a bolygón található biológiailag legváltozatosabb ökoszisztémát táplálja.

A modern talajjal foglalkozó tudomány kimutatta, hogy ezeknek az élő szervezeteknek a milliárdjai folyamatosan dolgoznak, építik a talaj szerkezetét, tápanyagokat termelnek és betegségek elleni védelmi rendszereket építenek ki. Kimutatták, hogy a talaj ezen közösségének egészsége kulcsfontosságú a növényeink, ételeink és saját testünk egészsége szempontjából.

Akkor vajon miért van az, hogy a hagyományos mezőgazdaság keretein belül a növényeket porban termesztik? A növények az ilyen élettelen "talaj"-ban rá vannak utalva a műtrágyákra és rovarirtókra, vagyis olyan vegyszerekre, melyek tovább rombolják a vízminőséget, a talaj egészségét és táplálékanyag tartalmát.

Hogy jutottunk idáig? Hogyan tudjuk mindezt visszafordítani? Ez a talaj története ...

A talaj forgatása és szántása

Az egész körülbelül 10 000 éve kezdődött, amikor az emberek elkezdték felszántani a mezőket a mezőgazdaságnak nevezett kísérlet folyamán. Az első letelepedett emberek észrevették, hogy ha felszántják a földet, termésük hamarabb szárba szökken. Felbátorodva ezen a tapasztalaton, arra a következtetésre jutottak, hogy a szántás jó, építő művelet és erre alapozva egyre több földet szántottak fel. Azonban a szomorú valóság az, hogy a talaj baktériumai, gombái és ízeltlábúi alapvetően a talajban kötöttek. Például a baktériumok 90%-át nitrogén teszi ki. A talaj felszántásával az életet ölték ki belőle, ami a közeli növények számára csak egy felborult egyensúlyú táplálékhalmazt biztosított. Az idő multával, ahogy a talaj összes mikrobája elpusztult, már nem volt képes tovább természetesen táplálni az életet és a földművesnek tovább kellett állnia, hogy termékeny talajra leljen. Megjelent a mezőgazdaság mintáját követő gazdálkodás: erdőirtás, szántás, öntözés, műtrágyázás, elsivatagosítás, továbbállás.

Hogyan változtatta meg a világot a kénsav előállítása

Mintegy 150 évvel ezelőtt az emberek rájöttek, hogyan állítsanak elő kénsavat. Ez az ipari mezőgazdaság nagyarányú fejlődését tette lehetővé: képesek lettek a kőbe zárt ásványokat vízben oldódóvá tenni. Ez azt jelentette, hogy az olyan makrotápanyagok, mint a nitrogén, kálium és foszfor olyan formában voltak adhatók a talajhoz, ami a növények számára hozzáférhető volt.

Mivel a kénsavat körülbelül egyidőben fedezték fel az olajjal, elkezdődött a mélyebb, gyorsabb és nagyobb mértékű szántás a vízben oldódó tápanyagok alkalmazása mellett. Ismét feltehetnénk a kérdést: mi baj lehet egy ilyen rendszerrel, hiszen olyan sok termést ad?

A növények és azok gyökerei

Két fő típusú növényi gyökeret különböztetünk meg: a főgyökeret és a hajszálgyökereket. A főgyökér szerepe a növény vízellátása, vagyis ez biztosítja az ivóvizet. A talaj nem szolgáltatja közvetlenül az ásványi anyagokat (úgy mint kalcium, magnézium stb.) a növények számára, ezért hogy hozzá jusson, a növénynek "kereskednie" kell a talaj flórájával és faunájával - ez a hajszálgyökerek elsődleges szerepe. Tehát a hajszálgyökerek az ásványi anyag kereskedők; életteret teremtenek maguk körül a talaj flórája és faunája számára (rhizoszféra).

A fotoszintézis folyamán a növények cukrokat termelnek, melyeknek mintegy 50%-át fordítják a talajban található élőlények táplálására és a velük folytatott "kereskedés"-re. Ha egy növénynek egy bizonyos ásványi anyagra, tegyük föl kalciumra van szüksége, cukrot ajánl fel annak a talajlakónak, amely számára ezt biztosítani tudja. Ez egy szimbiotikus folyamat, melynek folyamán a növények támogatják a flórát és faunát, és a flóra és fauna támogatja a növényeket.

A kérdés az, ha a talajt felszántják, elpusztítva ezzel a flórát, faunát és a talaj mikroorganizmusait, hogyan jut a növény ásványokhoz? Az ipari megoldás az, hogy az ásványokat (sókat) a főgyökérhez juttatják, vagyis vízben oldódó ivóvizet, más néven műtrágyát adnak neki.

Szórt már a kedves Olvasó sót meztelen csigára? Mi történik ilyenkor? A só nagymértékű ozmotikus nyomást gyakorol az állat sejtfalaira, ami annak elpusztulásához vezet. Ez a példa igen jól használható arra, hogy megértsük mi történik, ha só alapú műtrágyát szórunk a talajra (megjegyzés: minden műtrágya ásványi só alapú). Gondoskodik róla, hogy az élővilág teljesen kipusztuljon a talajban. Mindaddig, amíg műtrágyát használunk, nincs rá esély sem, hogy az élet visszatérjen a talajba.

Ha a talajban nincs élet, nem lehetséges az ásványok természetes körforgása sem. Azon kívül, mivel a növények rá vannak kényszerítve, hogy a főgyökéren keresztül ásványi "levest" igyanak, kevesebb energiát fordítanak az egészséges gyökérzet kifejlesztésére. Immár a műtrágya olyan, mint a kábítószer. Kiirtotta a talaj flóráját és faunáját, és ezek után folyamatosan használni kell. Bárki is uralja a műtrágya piacot, mostanra ugyanúgy bebiztosította helyét a piacon, mint egy kokainkereskedő.



A hanyatlás spirálja

Az ötvenes évek végére a farmerek rekord mennyiségű nátriumot, foszfort és káliumot használtak, a traktorokat magas szintre fejlesztették, és a világ talaja gyors ütemben közeledett a végzet felé. A monokultúrás földművelés (egy növényfaj termesztése nagy kiterjedésű területen), nagymértékű talajművelés, öntözés és műtrágyázás súlyosan károsította a talajt, a növényeket pedig gyengévé és vegyszerfüggővé tette. Az ilyen "elhízott" és beteg növények monokultúrája a kártevők számára svédasztalt terített, a károsodott és tápanyagszegény talaj pedig jó lehetőséggel szolgált a pionír növények (vagyis gazok) számára.

- Semmi gond! - hirdették a vegyszergyárak, - erre is tudjuk a megoldást.

Öljük ki a gondot okozó kártevőket és sunyi gyomokat, - és megszülettek a rovarölő és gyomirtó szerek.

Egészséges talaj nélkül nem tudnak a jótékony gombák sem megélni; a következő gond a farmerek életében a káros gombásodás lett. És a következő "megoldás" - használj gombaölőszert! Ami ezután marad, az halott, savas és szikes talaj, ami csupán arra jó, hogy a növényt függőlegesen tartsa.

Amit a gyomok elárulnak

A szén az élet építőeleme. Bármelyik talajjal foglalkozó tudós, kertész vagy földműves a megmondhatója, hogy a szenet nem tartalmazó talaj halott. A szén és a nitrogén szeret 30:1 arányban előfordulni, és a legtöbb kertész tudja, hogy ha túl sok szenet (vagyis mulch-ot vagy szalmát) használ a keverékében, az csökkenteni fogja a hozzáférhető nitrogén mennyiségét. Ennek a fordítottja is igaz; ha túl sok nitrogént adunk a keverékhez (műtrágya formájában), akkor csökkenni fog a szén mennyisége a talajban. Szén nélkül a gombáknak nincs élelemforrása, és elpusztulnak. A talaj összeesik, ami kemény, összeállt földhöz és anaerob (oxigénmentes) körülményekhez vezet. Ami ezután következik, az a természet jelzése arról, hogy egy beteg rendszer próbálja meggyógyítani magát: gyomok, kártevők és erózió.

Bizonyságot nyert, hogy a gyomok, melyek a talaj felszínén nőnek, tulajdonképpen jelzői annak, ami a talajban történik. Például a libatop és a szamárkóró magas nitrát tartalmú talajban tenyészik (vagyis olyan földön, ahol nagy mértékben műtrágyáztak), a páfrány és a vörös báró nevű fű olyan talajban, mely káliumhiányos. Ebből látható, hogy a legtöbb, mezőgazdaság által gyomnak titulált növény, amit gyomirtóznak, igazából ökológiai funkcióval bír. A káposzta gyökérgolyva, a gyermekláncfű, a búzavirág, a tyúkhúr és az amaránt mind próbálják növelni a talaj felső rétegének széntartalmát; mind arra mutatnak, hogy a talajban túl sok a nitrogén és az oxigénhiányos (anaerob) állapot.

Az ilyen gyomok a fotoszintézis során nyert energiának csak kis részét fordítják a talaj élővilágának fenntartására, sokkal inkább magvak ezreit hozzák, valamint sok-sok szenet termelnek - vagyis a széntartalom gyors feltöltődését hozzák magukkal. Ahogy a talaj széntartalma növekszik, már képes gomba közösségeket és baktérium populációkat táplálni, elősegítve ezzel a fejlődés következő szakaszát, hogy a talaj visszaszerezhesse egészséges mivoltát. A gyors növésű gyomok és a kártevők támadása a természet módszere arra, hogy megszűnjön az egyetlen faj nagy kiterjedésű területfoglalása, valamint hogy nagyobb mértéket öltsön a biodiverzitás (biológiai sokféleség). Ha valóban meg akarjuk állítani ezeket a gyomokat és kártevőket, először is meg kell értenünk, hogy egyáltalán miért vannak ott. A gyomok kulcsfontosságú információt adnak arra vonatkozóan, hogy hogyan és miként hozzuk rendbe, "gyógyítsuk meg" a talajt. Ha például szamárkóró tenyészik a földben, hogy elősegítse a talaj felépülését és a biodiverzitás újra kialakulását, akkor ezt a folyamatot elősegíthetjük a megfelelő növények ültetésével.

A minták ismétlődnek

Ahelyett, hogy átlátnánk azt a mintát, ami idáig juttatott minket, hajlamosak vagyunk bízni inkább abban a rendszerben, amit a kezdetektől fogva félreértettünk. Azok az ellenintézkedések, melyeket az ipari mezőgazdaság próbál tenni, mind a probléma igen szűk látókörű megítélésén alapszanak. Amikor tesznek egy lépést egy bizonyos probléma megoldására, ezzel rögtön egy másik probléma létrejöttét okozzák. A helyzet már odáig fajult, hogy létrehoztunk és kereszteztünk olyan növényeket, melyeket tápanyaghiányos talajban/porban termesztünk, valamint genetikailag módosítottuk ételeinket, hogy ellenálljanak a rovar- és gyomirtóknak, valamint a műtrágyáknak. Sajnos azonban a vegyszerek nem csupán az ökoszisztéma természetes folyamatait állítják le, hanem az órát mintegy visszaforgatják a halál vagy a sivatagosodás felé. Igen érdekesnek találom a hasonlóságot a talaj és a vegyszergyárak, valamint az emberek és a gyógyszergyárak viszonya között. Kezeljük a szimptómákat, védjük le a "gyógyítási módszert" és nyerjünk hasznot az egészség hiányából. Azt is gyanítom, hogy az egészséges talaj lassú halála, ami az elmúlt évszázadok intenzív mezőgazdálkodása miatt zajlik, közvetlen kapcsolatban áll az emberi faj különböző betegségeivel, megbetegedéseivel és ásványi anyag hiányaival.

Van egy régi mondás, ami nekem nagyon tetszik, egy öreg földművestől való: "Elegem van abból, hogy olyan dolgokat termesztek, amik elpusztulnak, és olyanokat irtok ki, amik élni szeretnének". Számomra egyenesen elképesztő, hogy mennyi energiát és pénzt fektetünk az irtásba, amikor a természet mindössze élni akar. Képzelje el a kedves Olvasó, hogyan nézne ki a világ, ha azt a rengeteg pénzt, dollár milliárdokat, amit most rovar-, gomba- és gyomirtásra fordítunk, olyan helyre költenénk inkább, ahol az életet segítjük, és a természettel együtt működünk, s nem ellene dolgozunk. Minél mélyebben elemezzük a jelenlegi helyzetet, annál világosabbá válik, hogy az arra irányuló törekvésünk, hogy uraljuk a talajt, sokkal inkább annak kizsákmányolásához vezet. Amire most szükségünk van, s jobban mint valaha, az egy új paradigma, mely elősegíti az élet bőségének rendszerét.

S milyen szerencsénk van, hogy ez az új paradigma létezik! A talajjal foglalkozó tudomány egyik ága, amit Soil Foodweb-nek (a talaj táplálékhálójának) hívnak. Paul Taylor több mint 30 éve biokertész. Ő az egyike azoknak, akik rámutattak, hogy az aerob körülmények között (oxigén jelenlétében) készített komposzt és komposztlé segítségével a halott földet mindössze 3 év alatt élettől duzzadó, egészséges talajjá lehet varázsolni. A vegyszerek körforgását felváltja az élet körforgása. Amikor úgy tervezünk meg egy birtokot, hogy a víz körfogását vissza tudjuk állítani, és komposzt használatával életet lehelünk a talajba, az eredmények egyenesen lenyűgözők. A természet vissza akar költözni, nekünk csak segítenünk kell neki egy kicsit. A legjobb az egészben, hogy a permakultúra az összes szükséges eszközt megadja nekünk ahhoz, hogy ez valósággá váljék.

Fordította: Duffy Krisztina, Rob és Michelle Avis hozzájárulásával. www.vergepermaculture.ca

Forrás: http://www.permahungarica.honlapom.com/web.php?a=permahungarica&o=uhYFwbrNF0