A mulcs összetétele tudatos a szén-nitrogén arány tekintetében, ugyan az elején erre nem is gondoltam, csak használtam, amim van. A mulcs a komposztálódáshoz szükséges nitrogén-szén arányt tartalmazza. A lovak csak akkor kapnak zabot, ha dolgoznak, különben szálas takarmányon vannak, és lucernát soha sem kapnak. Ha tárgyásabb az alom, akkor rétegzünk alá szalmát, így az eső az ammónium-nitrátot a szalmába mossa, és nem a talajba. A szalma önmagában való alkalmazása a pentozán hatás miatt amúgy sem lenne kívánatos.

Kedves Toti2!
Hangsúlyozom, hogy ez egy önfenntartó rendszer, amiben kialakulnak az ökológiai limitációk. A baktérium összetétel is a környzeti körülményketől függ, és annak megfelően változik. Konkrét adatokkal, sem mennyiségi, sem minőségi nem tudok szolgálni!
Egy dologra hívnám fel a figyelmet, ami óvatposságra ad okot, de ez igaz, minden lótrágyával érintkező ember esetében. A ló ürülékében tetanusz baktériumok spórái találhatók, amelyek levegőtől elzárt, nedves-meleg helyeken, a talajban túlélnek. A lótrágyás mulcsnak ezért nem szabad sebbel érintkeznie!

emre beküldte:
Erre már válaszoltam, de úgy látszik nem küldtem el. Ha mégis, bocsánat. A burgonyát padlizsánnal keretezem, annak a fiatal leveleit jobban szeretik a bogarak. Egy ferdén tartott vödörbe gyűjtöm a bogarakat, úgy, hogy a másik kezemmel oldalról megütöm a növényt.
Mivel ez egy önszabályozó rendszer, működik az ökológiai limitáció. A magas faji sokféleség miatt a különböző fajok egymást korlátozzák. Kártétel van, 10-20%-a a termésnek, de ezzel elégedett vagyok, mert egyrészt nem kell védekezni, másrészt a bőséges produkció kárpótol.
Az utántöltési szint az időjárás és a taposás függvénye. A burgonyába nem megyünk be a vegetációs időszakban, és a levelek is védnek a tömörödéstől. Ezt a területet az idén 20 cm mulccsal töltöttem fel, de ez nem mond semmit, hiszen ide vagy két évig nem kerül burgonya.
A gyümölcsfákat és bokrokat is mulcsozom a télre, de tavasszal a tőről lehúzom a mulcsot, és tányért formálok belőle.

Kedves Iván!
2 kérdésem lenne:

Az egyik, hogy a takarás alatt a kiindulási talajállapotban alkalmaztak-e bármilyen vízmagtartási technikát, mint kontúrvonalak mentén történő talajlazítást, vagy árkok/teraszok kialakítását?

A másik pedig, hogy a fasorok milyen összetételűek? Milyen hasznosságú fák, milyen arányban vannak jelen, illetve mennyire hasonlít egy erdőkertre?

Köszönjük a sok hasznos információt, és a nézőpontot!

Még egy olyan kérdésem merült fel ezzel a rendszerre kapcsolatban, hogy a lótrágyás szalma tavasztól őszig, a kijuttatásig hogyan van kezelve?
(ha jól emlékszem arról volt szó, hogy csak télen vannak almozva a lovak)

Kedves MZOZO!
Semmilyen előzetes vízmegtartási technikát nem alkalmaztunk. Annak ellenére, hogy a kert lejtőn van, semmilyen vízlefolyás nincs, mert a vastag mulcs felszívja és tárolja.
A kertet délkeletről egy szilvás határolja, amelynek a délkeletre néző szegélye kökénybokrokból áll. 10-15 méter a sáv vastagsága. A kert felőli szélén szilvafák között feketeribizli bokrok vannak, azon belül őszibarack fák. Délnyugatra fekete, piros ribizli bokrok és egres, málnás szegélyek vannak, azon túl pedig szilvafák. Északnyugat felől szilvafák, bírsek, egy keskeny kaszáló, majd a ház fala következik lugasokkal. Végül északkeletre kajszi, szilva, alma, őszibarack fák találhatók.
Nem erdőkert, csekély a hasonlóság.
Üdvözlettel,

Gyulai Iván